A nemzet buzijai

„»Csak utána jön egy más, és én a magam részéről nagyon bízom abban, hogy Vidnyánszky úr meg fogja tenni, amit megkövetel tőle a haza. Elég erő van hozzá, jó korban van, megvan hozzá a műveltsége, a felkészültsége, a kultúrája, és meg fogja csinálni a Nemzeti Színházat, ami ugyanúgy sikeres lesz, mint az Alföldié, csak nem a buzikról fog szólni, hanem a szerelemről, meg a barátságról, meg a hűségről.« (Kerényi Imre)

Általánosan megfigyelhető tendencia a mai magyar jobboldalon, hogy egy egészen egyszerű egyenlettel operálnak. Ez a következőképpen néz ki:

Nemzeti = jobboldali + hazafias + EU-ellenes + házas + templomlátogató

Jobboldali, tehát Fideszes. Hazafias, tehát büszke magyarságára. EU-ellenes, tehát nem szeretné, hogy gyarmatosítsanak minket. És házas, tehát heteroszexuális nő vagy férfi. Templomlátógató, tehát valamilyen szinten fontosnak tartja a keresztény értékeket (és persze a hatalomnak tetsző módon interpretálja azokat).

Ebben a (sajnos túl egyszerű) egyenletben nincs hely a buziknak. Miért is lenne? Köztudott, hogy a buzik nem szerethetik Magyarországot, nem lehetnek büszkék a magyarságukra, nem lehetnek Fideszesek, nem helyteleníthetik az EU egyes lépéseit, nem lehetnek hívő keresztény emberek. Nem fizetnek adót, nem dolgoznak, természetesen soha nem szerelmesek, nem alakítanak ki értékes emberi kapcsolatokat, mit sem tudnak a hűségről. Egyetlen buzi formációról sem hallott még a világ, amelyik szilárd és biztos érzelmeken, egyértelmű értékeken nyugodott volna. Nem volt még buzi ember a történelemben, aki értékközpontú életet élt volna.

Na jó. Komolyra fordítva a szót: rohadtul unom, hogy az ország felének a nemzetbe nem férnek bele a melegek. Itt vagyunk, tanulunk, dolgozunk, adót fizetünk, szívunk veletek együtt, ha szarakodnak velünk. Márpedig szoktak, nem is keveset. Főleg mostanában. Jogotok van nem szeretni minket, de nincs jogotok elvitatni, hogy ugyanolyan polgárai vagyunk ennek az országnak, mint bárki más. Akármekkora párthátszeletek is van.

Kerényi Imre pedig tartozik egy bocsánatkéréssel a magyar LMBT-közösség tagja felé, még akkor is, ha szerinte nem vagyunk képesek szeretetre, nem tudunk szerelmesek lenni és mit sem tudunk a hűségről.”