A fekvőbicikli pró és kontra

„Pozitív: igazi bevásárlójárgány (természetes rakodótere van az ülés mögött); nagy végsebességet lehet vele elérni (minden olyan gyorsasági rekordot fekvőbicikli tart, amit hagyományos bicikli is ostromol), akár az autókét is; nem izzad le úgy az ember; nem nyomja a sejhaját a nyereg, kényelmes fotelban lehet ülni; alacsony súlypontjának köszönhetően biztonságosan hajtható (letehető a láb pirosnál); ütközésnél nem bukunk előre, lábbal lehet tompítani. Kiváló fenékformáló, de a hátat és a nemi szervet nem teszi tönkre.

Negatív: a tömeggyártás hiánya miatt drága; nem lehet kiállni a nyeregből, ha rossz az út; esőben tuti az ázás (extra pénzért persze »tud lenni« karosszéria is); visszapillantózni kell, nem lehet padkázni vele, nehéz (nem vihető emeletre, csak egy-két típus); a gyors tekerhetőség előnye elvész a sok piros lámpa közepette városban; nehéz kiválasztani a legmegfelelőbbet; feltétlenül ki kell próbálni vásárlás előtt; sokat kell vele gyakorolni az első használat után, míg »kitanuljuk«; összetett szerkezet – »ami elromolhat, az el is romlik«; ruházat nem mindegy, testhez simuló nadrág kell, a szoknya rossz.

Egy szó, mint száz, minél hosszabb távon használnánk bringát, a különbség annál nagyobbnak ígérkezik – a fekvőbicikli javára. Azt mindenkinek magának kell megítélnie, hogy egy ilyen volumenű befektetés megéri-e. A Ben Hurt korláton ülve kényelmetlenebb megnézni, mint moziszéken, a napi öt perc reklámadagért viszont nem érdemes bőrkanapét venni.”