Siránkozni könnyebb

„Elmennek innen a fiatalok? Menjenek csak: ez a dolguk, lássanak világot, jussanak el fájó felismerésekhez és szerezzenek életre szóló élményeket, barátokat, ízleljenek bele más kultúrákba. Ezért építjük a közös Európát, hogy mehessen, ki merre lát. Aztán lehet hazajönni és őszinte önkritikát gyakorolni. A legtöbb magyar fiatal, aki ma a jobb lehetőség miatt indul útra Nyugatnak, hamar szembesül vele, hogy a tudása nem elegendő ahhoz, hogy egy bizonyos szintnél feljebb lépjen. A jólétet csak az adja meg, hogy a fontban kapott fizetést átváltják forintra, és máris olyan összegek birtokában kerülnek, mint korábban nem. Sok-sok nulla. Szédítő. De felteszik-e a kérdés: milyen áron? És hogy ez volt-e a céljuk, mikor nekiindultak? Miben különbözik a »nyugati jólét« illúziója ma attól, amit a Kádár-rendszer jóléte adott nekünk a 70-es, 80-es években?

Ugyanazzal a kádári nosztalgiával mennek ma a huszonévesek Európába, amivel én nekiálltam siránkozni egy évvel ezelőtt. Nem meghódítjuk Európát, hanem elfogadjuk az aprópénzt, amit elénk dob. Pedig nem kellene így lennie. Egyre több történet szól arról, hogy kitörve az elmúlt 20 év sztereotípiáiból olyat mutatunk a világnak, amire büszkék lehetünk.

És ha már London, vajon hányan tudnak arról a fiatal szegedi csapatról, az Antavóról, akik ott vannak Európa 20 legígéretesebb cége között és két hét után költöztek Angliába, hogy az ott talált befektetővel elinduljanak a közös úton, hogy elérjék céljaikat, valóra váltság álmaikat? Hányan ismerik Juhász Márton nevét, aki egy kórház közelében lakva nap, mint nap találkozott nyaktól lefele lebénult emberekkel? A múlt héten nyerte meg a Google és a NASA közös pályázatát, mert olyan rendszert dolgozott ki, amelyik ezeknek az embereknek a hétköznapjait segíti. Ismerjük-e a technológiai problémákért rajongó Anka Márton történetét, akinek cége már a New York-i tőzsdén van és Budapesten több mint 200 embernek ad munkát? Minden nap beszélnünk kellene arról a hihetetlen sztoriról, ahogy Árvai Péter 18 perc alatt győzte meg a TED Conference egyik vezetőjét, fektessen be cégükbe. Tudja valaki, kicsoda Szőke Márton? A Yahoo!-nál tudják, jópár éve, hogy nemcsak a cégét, de a csapatát is megvették. Tudjuk-e miért gondolják a méltán népszerű Levespontos srácok, hogy ebben az országban vállalkozni kell, hogy Budapest a lehetőségek városa? A sor itt csak terjedelmi okokból ér véget. Rengetegen vannak: hétköznapi emberek, akik sikeresek. Nem halljuk őket, mert nem a panaszé az első szó, ha problémába ütköznek.

A múlt héten a Desing Terminálban Halácsy Péter, a Prezi alapítója „csak” annyit mondott a publikumnak egy pódiumbeszélgetésen: mi vagyunk a felelősek a jövőnkért. Hihetetlen ereje volt ennek a mondatnak – nyilván azért, mert nem akárki mondta. Pedig hányszor hallottuk már ezt? Odafentről – nekik soha sem fogom (már) elhinni, hogy ez így van.”