Bagdadtól Bostonig

„Bármennyire szörnyűséges is azonban a hétfői terror, az nem szolgáltathat jogalapot jó néhány dologra. Nem lehet például boszorkányüldözésbe kezdeni sem a csecsenek, sem az iszlám ellen csak azért, mert a gyanúsítottak csecsen származásúak és feltételezések szerint muzulmánok. Tettük ugyanis nem nemzetiségükből vagy vallásukból következik, és minden bizonnyal minden normális csecsen, valamint igazhitű muzulmán elítéli azt, bármekkora kritikusa is esetleg az Egyesült Államoknak. Ártatlan emberek lemészárlása nem csak politikai, hanem pszichológiai probléma is – aki ilyenre képes, annak lelkében valami végletesen elcsúszott, tettével pedig mindent beszennyez maga körül.

A bostoni rettenet nem adhat jogalapot arra sem, hogy rendőrállam épüljön az Egyesült Államokban – vagy azon is túl. Az amerikai politika mindig tudta, hogyan kell ellenségképet kreálni, hogyan lehet vélt vagy valós veszélyre hivatkozva emberi jogokat csorbítani, és olyan akciókba kezdeni, amelyek következménye végül még több szenvedés lesz. Még emlékszünk George W. Bush egykori amerikai elnök híres mondatára, aki a szeptember 11-i terrortámadások után, a World Trade Center romjain állva ígérte meg bosszúra szomjazó népének, hogy nem kegyelmeznek azoknak, akik ezt tették. Az Egyesült Államok ezt követően szétbombázta Afganisztánt, és hamis vádak alapján lerohanta Irakot – sok helyen káoszt és anarchiát, valamint becslések szerint több mint százezer teljesen ártatlan civil áldozatot hagyva maga után. Őértük nem celebrálnak misét, őértük nem csengenek hangzatos szózatok, ők nem kapnak órákat a nyugati média főműsoridejében. Ők elfeledve nyugszanak bászrai sikátorok mélyén, bagdadi házak romjai alatt, afganisztáni falvak szétbombázott kunyhóiban. Boston nem feledteti azokat az amerikai rémtetteket sem, amelyekért az ország támadások sorát kapta világszerte – és itt nem szélsőjobbos-szélsőbalos hülyegyerekek öklendezéseire gondolunk, hanem elismert professzorok, független jogvédők, az emberi sorsokra még érzékeny szakértők tényszerű kritikáira. Nem lehet megfeledkezni Abu Ghraib szégyenéről és Guantánamo gyalázatáról – valamint arról, hogy Barack Obama amerikai elnök máig nem tudta beváltani a fogolytábor bezárására 2009-ben tett ígéretét.

Az őszinte szembenézésre mindenhol szükség lenne – függetlenül a mostani robbantástól és annak esetleges politikai motivációjától. És fel kellene ismerni, hogy a halál mindenkinek ugyanolyan fájdalmas, az emberi élet pedig mindenhol ugyanannyit ér – legyen szó Kabulról, Bagdadról vagy éppen Bostonról.”