Remény, csalódás...

„Emlékezzünk csak az 1990-94 közötti köztévé Pálfy G.-s, Chrudinakos gyűlölet-félóráira, Hankiss Elemér Tévé, és Gombár Csaba Rádió-elnök elleni hajtóvadászatra. Emlékezzünk Göncz Ápárd köztársasági elnökünk október 23-i gyalázatos kifütyülésére (amit többek között Boross Péter akkori »vaskezű« belügyminiszter a Parlament lépcsőjéről csendes derűvel szemlélt. Emlékezzünk csak Király B.Izabella kézimunkatanárőre és az ő nemzeti apród szkinhedeire, a koszból, az éjszakából előbujt szörnyetegek masírozásaira. A Rádió Vasárnapi Újságának mocskolódására. A sárkányfogat már elvetették. De volt még megállás: az 1994-es választás, a szocialisták és liberálisok új, 67-es típusú kiegyezést ígérő 73 százalékos parlamenti többsége nagy ígéret és nagy lehetőség volt. És, mint annyiszor, a magyar progresszió ott is, akkor is elbukott. Belső marakodástól, gyilkos külső támadásoktól – de elbukott.

Kis János,már idézett tanulmányában hiába írja: »A rendszerváltás, horderejét tekintve, semmivel sem maradt el a történelem nagy forradalmaitól... Olyan világot teremtetünk, amelynek alkotmányos alapelveit jó lélekkel lehetett vállalni. Így volna, ha egyetértenénk abban, hogy ez az alkotmányos rend az egész magyar társadalom közös java és az 1989-ből kinőtt nagyobb politikai erők közös alkotása.« Hol van ez már a fülkeforradalmas, korlátolt, erőszakos, Európa-gyűlölő Fidesz folyton-újraírt Alaptörvényének évadján? Hol van mindaz, amit egy modern, polgári Magyarország érdekében kiharcoltunk? Külön értesítés helyett: a zsarnokság és az ostobaság jegyesek!

Forgatom a régi papírokat, a megsárgult lapokat ,amelyek egy jobb, egy sokkal jobb sorsra érdemes ország reményeit őrzik. Őrizzék csak! Igaz is; régi dolgaim között kutatva, kezembe került egy szétolvasott József Attila kötet is. Az Ős patkány terjeszt kór-nál nyílott ki . Egy a mainál is szörnyűbb korban ezt írta a költő: »S mégis bízom, / Könnyezve intelek / Szép jövőnk ne légy ily sivár... / Bízom hiszen, mint elődeinket, / Karóban nem húznak ma már.« Sovány vigasz? Nekem nem az. Túlon túl is hosszú életem során, annyi gazságot, annyi terrort, annyi elnyomót láttam. De a szabadság, az emberi tisztesség ereje mégis, mindegyiket legyőzte. Tudom, legyőzötten, tönkre verve fog takarodni Orbánostól, mindenestől Jobbikostól ez a banda – mert – ugye polgártársaim: lesz még Magyar Köztársaság!”