Gyere hozzánk podcastet készíteni!
Bérelhető a Mandiner korszerű stúdiója, mutatjuk a részleteket!
Franciaország szolgálatában
2013. április 11. 09:39
Franciaország volt de Gaulle élete, az életműve. A semmiből hozta vissza, és tette azzá, aminek mindig is látni akarta. Nagy politikus, nagy államférfiú volt.
2013. április 11. 09:39
„De Gaulle elnök úgy vezette ezekben az években Franciaországot, hogy látszólag túllépett a bal-jobb ellentéten, ami kettészelte a politikai spektrumot. Valójában az történt, hogy elfogadtatta a jobboldallal a balt, amit a jövő részének látott. Amikor külpolitikájában fokozottá vált a moszkvai orientáció és az amerikaiak vietnámi beavatkozásának ellenzése, egy rövid, néhány éves időszakra a baloldal hősévé lett. Hogy aztán a 68-as diáklázadások alatt újra a jobboldalé legyen azért,61 mert megtestesítette a rendet és a biztonságot a káosszal és a forradalommal szemben. De az 1968-as párizsi tavasszal valami végérvényesen véget ért. Egy adott pillanatban az NSZK-ban állomásozó francia csapatoknál kellett menedéket keresnie. És ténykérdés, hogy 1968 könnyen megdönthette volna a hatalmát, ha Moszkva a kommunistákon keresztül nem siet a segítségére.
Május 30-ai alig öt perces rádiószózatára, amelyben bejelentette, hogy »a köztársaság« nem mond le, a francia nép még egyszer, utoljára, mellé állt. Az 1968. júniusi választások felértek egy de Gaulle melletti tüntetéssel, hiszen a nép újra teljes bizalmat szavazott pártjának és neki. A 487 képviselői helyből 352-t szereztek meg. De ezzel vége is volt.
1969. április 27-én éjjel, amikor a hatalmát megerősítő népszavazást 53 százalékkal elvesztette, lemondott és végleg visszavonult. »Szerinte ugyanis a népszavazással Franciaország lemondott arról, hogy továbbra is Franciaország maradjon. Ami most történik, annak semmi köze ahhoz, amit én akartam. Többet nem avatkozok be. Már nem érdekel.« - mondta. J. P. Taylor szerint ő volt az egyetlen olyan francia politikus, aki lényegesen szegényebben vonult vissza, mint ahogy hivatalát átvette.
Becsület, büszkeség, elhivatottság, kötelesség, tisztes helytállás, nemzeti érdek, haza, hazaszeretet, erkölcs, rang, rend, szilárdság, nagyság, kitartás, dicsőség, fegyelem, méltányosság, szánalom, olyan fogalmak, amik mára kimentek a divatból. Évek telnek el anélkül, hogy bármely politikus, vezető szájából elhangoznának. De Gaulle ezeket a kifejezéseket használta a leggyakrabban.
Úgy érezte, nem, meg volt győződve arról, hogy ő maga Franciaország. Hogy Franciaország és ő egyek, egyik a másik nélkül nem létezhet. Franciaország volt az élete, az életműve. A semmiből hozta vissza, és tette azzá, aminek mindig is látni akarta. Nagy politikus, nagy államférfiú volt. A legnagyobbak közül való.”
Nem Krausz Ferenc írása lesz az, amire a mostani kormánypárt felbőszült támogatói odafigyelnek
A higgadtabbak azért talán igen.
A szabósegéd is megoldotta
Jut eszembe, az ÁVH (mely 1948-ban épp ilyentájt, szeptember elején alakult) vezetőjének, Péter Gábornak sem volt jogi végzettsége.
Kövér László: A történelem ura a mohácsi csatatér veszteseit erkölcsi győztesekké emelte
Ötszáz év távlatából is megrendítő a mohácsi csata emléke, ugyanakkor a magyarok hálával emlékezhetnek azokra, akik életüket áldozták a csatatéren – mondta Kövér László a bátai megemlékezésen, amelyet az 1526-os országgyűlés 500. évfordulója alkalmából tartottak.
Ebben a kérdésben teljes súllyal és mellszélességgel, a lehető leghatározottabban, minden kétséget kizáróan a drága Miniszterelnök Úr mellett állok
Szeretném jelezni.
Tudom, hogy sem magamnak, sem Unger Annának nem teszek jót azzal, ha a leköpdösése helyett tisztességes, tárgyilagos elemzésben kívánom részeltetni
De azért megpróbálkozom ezzel ismét.
Összesen 18 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kuwiq
2013. április 11. 12:54
Minden további komment nélkül:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Charles_de_Gaulle:
"Egy televíziós konferencia során 1967. november 27-én De Gaulle úgy jellemezte a zsidókat, mint „zsarnoki és magától eltelt népet”.[51] Dávid Ben-Gúriónnak 1968. január 9-én írott levelében kifejtette, hogy meggyőződése szerint Izrael figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetéseket és átlépte a mértékletesség határát Jeruzsálem, illetve számos jordániai, szíriai és egyiptomi terület elfoglalásával. Úgy vélte, hogy Izrael az elnyomás és üldöztetés eszközeit alkalmazta a megszállás során, és ez vezetett a területek bekebelezéséhez. Kijelentette, hogy amennyiben Izrael visszavonná csapatait, lehetőség nyílna az ENSZ keretei között olyan megoldást találni, ami szavatolná a közel-keleti menekültek és kisebbségek méltóságteljes és igazságos jövőjét, Izraelnek a szomszédos államok általi elismerését, illetve az Akabai-öböl és a Szuezi-csatorna szabad hajóhatóságát."
Válasz erre
2
0
tarackos
2013. április 11. 12:53
Ezek a csúnya hatvannyócasok mindent tönkretettek...;)
Válasz erre
0
0
dönci5
2013. április 11. 12:07
Azért remélem még véletlenül se kell a cikk nyomán a mi kedves vezetőnkre gondolni. Ugye Mariska?
Válasz erre
2
4
kukagyerek
2013. április 11. 12:01
Ez a faszi francia volt? Mert akkor, orvosolhatta volna az általuk (is) elkövetett trianoni aljasságot!
De, még bocsánatot sem kért.
Válasz erre
0
0