Nem egyszer temetkezhettünk már az elmúlt közel negyed évszázad alatt a tenyerünkkel az arcunkba, hogy itt van a magyar demokrácia legsötétebb epizódja, de a most nyilvánosságra hozott Portik-Laborc jegyzőkönyvek – ha minden úgy történt, ahogy le vagyon írva – igazi mélypontot jelentenek. Az ügy igazán csak most robbant ki, és hol van még a vége; valószínű, hogy e hasábokon is fogunk még vele foglalkozni.
Gondolom, velem együtt nagyon sokan ízlelgethették a gondolatot: a Magyar Köztársaság, vagyis a mi, magyar állampolgárok biztonságát szavatolni hivatott hatóság vezetője a magyar alvilág legbefolyásosabbnak tartott vezérével egyeztetett arról, hogyan tudnának a magyar politika, a magyar demokrácia befolyásolása érdekében együttműködni. Ha sejtjük is, hogy minden általános erkölcsi parancs ellenére a közélet peremén és leghátsóbb szobáiban létezik egy áthatolhatatlan homályzóna; akkor is katasztrofálisnak tartjuk, hogy a szálak nem hogy alkalmanként, a dolgok legszélén gabalyodnak egybe, hanem a naiv felvilág háta mögött, a legfelsőbb szinten keverik a lapokat a homályzóna elvileg jó és gyakorlatilag legrosszabb arcai.