Tehát miközben elismerik, hogy a közérdekű adatok megismerése és terjesztése alapjog, az eddigiekhez képest mégis korlátozzák a közérdekű adatok megismerésének lehetőségét. Nagyjából arra hivatkozva, hogy az ÁSZ és a KEHI, mint állami szervek pont elegendők az ellenőrzésre; így másoknak, civileknek avagy a sajtónak nem kell annyira turkálnia a közérdekű adatok között, nincs ott semmi látnivaló. Hiszen még az is megeshet, hogy visszaélésszerűen, csak úgy általánosságban kérnek mindenféle adatot. Sőt, akár még az eredeti jogalkotói szándékkal is ellentétes lehet az adatigénylés, őrület!
Azért hadd emlékeztessünk arra mindenkit: az emberiség történelme során mindig és mindenhol volt példa arra, hogy esetleg maga a jogalkotói szándék vált ellentétessé a közérdekkel. Ebből aztán levontak pár komoly tanulságot, így a 21. század elejére a nyugati civilizáció demokráciáinak nagy része eljutott arra a szintre, hogy a minél nagyobb, és nem a minél szűkebb nyilvánosságra törekedjenek a közérdekű adatok megismerhetősége terén. Mert lehet, hogy az Állam úgy gondolja: ő kiválóan ért ahhoz, hova is kell pakolnia a köz pénzét, de azért hadd legyen legalább valami fogalma a köznek is a machinációkról; s a nyilvánosság kényelmetlen pressziója esetleg arra is alkalmas lehet, hogy ne engedjen az Erő sötét oldala örök csábításának a köz szolgája.
Az eddig érvényben lévő magyar szabályozás a korábbi évtizedekhez képest természetesen nagy előrelépés volt a közérdekű adatok nyilvános megismerhetősége ügyében. De az napnál is világosabb, hogy a fenti, két szűk nap alatt elfogadott módosítás korlátozza ezt a jogot. Ráadásul egy méretes gumimegfogalmazással teszi ezt: „amelynek teljesítése az adatkezelő működését jelentős mértékben és hosszú időre akadályozná, nem teljesíthető”. Ismerve a magyar bürokráciát, egyáltalán, magát a bürokrácia természetét, vajon milyen gyorsasággal válik majd hivatkozási alappá az, hogy a teljesítés „jelentős mértékben és hosszú időre” akadályozza az adatkezelő működését. Mindezzel természetesen az elutasítást indokolva, hogy aztán majd hónapokig, évekig jogászkodhassanak az adatigénylők a bíróságon, mit is jelent a jelentős mérték és a hosszú idő.
És ahogy arra az Átlátszó is felhívja a figyelmet: Magyarország épp a legutóbbi időszakban csatlakozott az Open Government Partnership kezdeményezéshez, amely a minél nyitottabb és átláthatóbb kormányzás megteremtése mellett áll ki a világ körül, Norvégiától Uruguayig. Legutóbb, többek között Trinidad és Tobago, valamint Libéria társaságában hazánk is elkötelezte magát a kezdeményezés fő elvei, többek között a kormányzati tevékenységről szóló információk elérhetősének növelése; a civil részvétel támogatása és a közpénzügyek menedzselésének átláthatósága mellett.
Annyira friss a hír, hogy április 26-ai, azaz múlt pénteki (!) hír a Fidesz.hu-n: Magyarország csatlakozott egy az átláthatóbb állami működést segítő kezdeményezéshez.
S mi lesz az Alaptörvény 39. cikkével? „(1) A központi költségvetésből csak olyan szervezet részére nyújtható támogatás, vagy teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint a támogatás felhasználására irányuló tevékenysége átlátható. (2) A közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.”