„Azon nem csodálkozunk, ha minden második huszonéves tervezi, hogy elmegy, de azon már megakad a szemünk, hogy az ötven fölöttiek ötöde is el szeretné hagyni az országot. Arról vita folyik, hogy hányan dolgoznak külföldön. Az EU-országokba induló magyaroknak le kell jelentkezniük a társadalombiztosítónál – ez adhat támpontot arra, hányan mennek el. (...)
Illúzióink ne legyenek: Orbánék csalafinta rezsicsökkentése nem enyhíti a magyar lakosság többségének terheit. Az energiaszolgáltatók kikötik azok villanyóráját – ha fideszes, ha MSZP-s az illető –, akik nem fizetik meg az áram árát. Az ország egyes részein 8, máshol 28 ezer forintot kérnek a visszakötésért. Az ügyintézés megalázó, nyomasztó.
Ha valaki az áramszolgáltató ügyfélirodájában Orbán úr rezsicsökkentő szövegével állna elő, kiröhögnék. A kormány szájal és hőzöng, de alternatívenergia-programjai nincsenek a szegény tömeg számára. Ha sokan menekülnének a kilátástalanság elől, válaszként röghöz kötik a fiatal diplomásokat. Aki menekül, az összeomlás elől, s voltaképp Orbánék zűrzavara elől fut. Aki megy, tudja, hogy nem pár évre megy. Nem számít menekültnek, aki Németországban vagy Ausztriában vállal munkát, mi viszont folyamatosan azt érezzük, hogy itthagytak bennünket.”