A véleményemet nem lehet megvásárolni

Amint az Kovács Kristóf producer alábbi leveléből kiderül, valóban elfogadtam a felkérését, hogy egy alkalommal szerepeljek a Showder Klubban. Ebből az apropóból megnéztem a most indult évad első adását, csak hogy képet kapjak, hol tart jelenleg a széria. Az élmény röviden szólva lesújtó volt, úgyhogy igen erős késztetést éreztem arra, hogy megírjam a tegnapi – elég nagy port kavart – kritikámat. Kovács Kristóf értetlenségére csak annyit mondhatok: az időmet és a munkaerőmet meg lehet vásárolni, a véleményemet nem. Nem arra kötöttem vele szerződést, hogy a jövőben a műsorának a bioreklámja leszek, hanem arra, hogy egy ízben szerepet vállalok benne.

Némi paranoiára utal az írásomat hátbadöfés kisérleteként értelmezni, de nem csodálkozom, hiszen elég alkalmam volt megfigyelni, hogy itthon a kritika intézményének mennyire nincs semmi hagyománya. Egyébként pedig a tököm tele van „a haverod haverja a haverom” belterjes szisztémájával, az állandó jópofizással és keresztbepromózással, meg azzal, hogy a hazai média minden szereplője úgy viselkedik a nyilvánosság előtt, mintha egy nagy, boldog család tagja lenne. Uram-bátyám, sógorom és komám, én ezek közt a fogalmak közt nem vagyok hajlandó létezni.