Sápi kiakad

„Az, hogy a nemesi előjogok eltűntek, egy iskolázatlan proligyerekből is lehet gyárigazgató, elvesszük a magántulajdont és odaadjuk annak, aki semmit nem tett érte, ez okés. Ezt értette. Ezért harcolt egy életen át, mint hithű kommunista. De, hogy szakadt a nadrág és feleselünk a tanárral?! Ez már sok volt neki. »Tényleg át kell vennünk a dekadens Nyugatról mindent? Hogy üvöltjük a monoton je-je-je-t és minden rendben van?«. Ezt mondta Ulbricht, és aztán meg is halt nemsokára. Ezt a világot már nem tudta hová tenni. Sok volt neki.

A Lenin baráti köréhez tartozó értelmiségi rombolók is kiakadtak a sztálini új generációs prolikon. De a proli régi vágású munkásforradalmár sem tudná sehová tenni a mai nyegle kis hahás ifjoncot. Nézné az affektáló beszédmódját, a ruháját, összevissza haját, és viszketne a tenyere. »Köpöd ki a rágót, ha velem beszélsz?« Ezt mondaná Sápi,és a derékszíjához kapna, ha levetítenék neki a jelenetet, amikor a hahás megmondó senki (a nevét nem jegyeztem fel, lényegtelen, de szerintem mindenki tudja, melyikükre gondolok) okoskodott, és hisztizve oktatta ki a teljes tanárikart.

Sápi keze már lendült volna, pajesz a kézben, vonalzó elő, és a hahás gyerek visítva menekült volna Brüsszelig.”