„Elnök úr az eddigi események folyamán csak parlamenti elnökként szólalt meg, a VMSZ pártelnöki minőségében nem. Miért?
Parlamenti elnökként több alkalommal megszólaltam, ami fontos volt, mert a lefolytatott beszélgetések keresztmetszetét adták az eseményeknek, tényeket közöltem, amelyek megnyugtató jellegűek voltak, a közvélemény lehiggasztása és lecsillapítása szándékából születtek. Én mindig hangsúlyoztam, hogy kizárólag parlamenti elnöki mivoltomban nyilatkoztam. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ember megengedheti magának, hogy tudathasadásos legyen, hanem mindezt azért mondtam ki, mert nem akartam összekeverni a parlamenti és a pártelnöki beszédhelyzetet.
Most elérkezett a pillanat, hogy pártelnökként is a nyilvánosság elé tárja nézetét.
Nem azért vártam idáig és döntöttem úgy többszöri véggondolás után, hogy ezt a pillanatot várom meg, vagy ez idáig halogatom a megszólalást, mintha nem tudtam volna, hogy mit kell mondani. Nem azért nem nyilvánítottunk véleményt, mert mérlegeltük, hogy mit kell nyilvánosságra hozni, hogy mit mondjunk, ez nem így van. Az első pillanattól kezdve különböző dolgok teljes mértékben világosak voltak számunkra.
Ezek szerint az autonómia tekintetében nem voltak dilemmák egy pillanatig sem?
Gondolom, senkit sem kell arra emlékeztetni, hogy a vajdasági magyar emberek számára Vajdaság autonómiája a politikai célkitűzések szempontjából egészen biztos, hogy ha nem is az első, de akkor legalább az első három között szerepel. A VMSZ politizálása ezt a fajta közösségi prioritást követi. Hiszem azt, hogy talán senkit sem kell emlékeztetni arra, hogy az elmúlt években mi mindent próbáltunk tenni annak érdekében, hogy ez a fajta prioritás realitássá váljék. Csak a költségvetési csatározásokat említeném, vagy a közvállalatokról szóló törvényt, vagy a bírósági rendszerről szóló törvényt, esetleg a fejlesztésről szóló törvény elfogadását, de millió-egy más dolgot is lehetne felhozni. Az emberek emlékeznek minderre, ezért nekünk ilyen szempontból nem volt olyan belső késztetésünk, hogy mi most azt bizonygassuk, amit a polgárok rólunk egyébként is folyamatosan tudnak. (…)