„Fogják fel végre, hogy a differenciált oktatás a pedagógia alaptörvénye, és nem azonos a szegregációval. Ennek jegyében kellene végre cselekedni, mert mára már tragédia ahol tartunk. A felnövekvő generációk nem tudják a számolás négy alapműveletét, írás-olvasás készség problémával küzd a tanulók egyre nagyobb része, és egyre magasabb osztályban, sőt iskolatípusban. A magyar nyelv és irodalom érettségi írásbeli szövegértési feladatot tartalmaz az »átkosban« megkövetelt értekezés helyett. Arról már nem is szólva, hogy a felsőoktatásba felkerültek közt végzett felmérések arról tanúskodnak, hogy a műveltségi szintjük a béka feneke alatt van.
Botrány, hogy mennyire nem ismerik a hazájuk történelmét, tudósait, művészeit, íróit, a korábbi korok szellemi elitjét, azok célkitűzéseit. A számítógép nem helyettesíti a tudást, csak a súgást, bár ahhoz is kell némi szorgalom. A diploma önmagában senkit sem emel az értelmiség színvonalára.
Mára oda jutottunk, ha a »rendszerváltást« megelőző Kádár-korszakban végzett diákok általános műveltségét összehasonlítjuk a jelenlegi műveltségi szinttel, ugyancsak lemaradnak a mai diákok.
Az oktatási intézményekben nem mennyiségi, hanem minőségi változásokra van szükség! Értelmes jövőnk érdekében pedig: differenciált oktatásra.”