Gyűlöletgenerációk

„Az iskolai erőszak vagy az élet más tereiben elkövetett »bántalmazás« a cyberbullying fapados verziója. Az bizonyos, hogy az internet, minden nagyszerűsége ellenére, gyakran Pandora szelencéje a gyerekek számára (is). Ám azt sem szabad elfelejteni: a net tartalmai, folyamatai a megtapasztalható valóság digitalizálása csupán, a valóságos tapasztalat a képernyőn. Bár érdemes megjegyezni, hogy mindez nem csupán csak a fiatal korosztályokat érinti, ők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben, amit fokoznak a tinédzserkorral alapból együtt járó és ezért nem is kritizálható »lázadó« viselkedésminták is. A gyereknek és egyre gyakrabban a »felnőtteknek« sincsenek meg azok a képességeik, lehetőségeik, amelyek a lelki bántalmazás ellenszerei lennének, miközben egyre többször nincsen hová fordulni a problémákkal, s e kontextusban is látszik, hogy egyre kevésbé van idő és lehetőség a szó legnemesebb értelmében egymással foglalkozni.

Például szülők jelentős hányadának valószínűleg fogalma sincs arról, hogy mit csinál a gyereke a zárt szobaajtó mögött. Ilyenkor működésbe lép a tévésorozat-effektus: persze senki sem nézi a remek műsort, mégis kurvára képben van mindenki. Így feslik föl még jobban az amúgy is rongyos bizalmi szövet, s így válik mérgezetté a kút. Vajon mennyire képes lelki-mentális vitalitását megőrizni az a fiatal, akinek céltábla van a homlokán? S mit visz magával, mit ad majd át?”