Nem kívántunk mutyizni

„Elképzelhetőnek tartja, hogy a CIA igazgatója leülne egy Oszama Bin Laden kaliberű terroristával beszélgetni, vagy a KGB utódszervezetének vezetője egy csecsen hadúrral?

2001. szeptember 11. előtt vagy után? A szovjet időkben vagy napjainkban? Nem tudom, hogy a kérdésében foglaltakhoz hasonló találkozók nem történtek-e, illetve nem történhettek-e meg. Nyilvánvaló, hogy a Portik Tamással való találkozásom megítélése más ma, amikor több gyilkosság feltételezett felbujtójaként előzetesben ül, és más volt 2008 nyarán, amikor már és még semmiféle büntetőeljárás nem folyt ellene. Ő akkor rendőri korrupcióról szóló információkkal jelentkezett, nem tehettük meg, hogy nem állunk szóba vele.

Úgy tudni, Portik közvetítője előbb a miniszternél kopogtatott, s Szilvássy György küldte önhöz. Így volt?

Igen. A miniszter a főigazgató útján bízta meg a hivatalt, hogy hallgassa meg Portik Tamást, aki a rendőri korrupcióról ígért információkat. Miután a kérés személyesen a minisztertől jött, annak megfelelő súllyal kezeltük. Mivel a felelősség így is, úgy is engem terhel, úgy döntöttem, személyesen találkozom Portik Tamással. Ez az én döntésem volt.

Nem volt egy épkézláb osztályvezető, akire kiszignálhatta volna ezt a feladatot?

A téma ismeretében úgy döntöttem, magam tárgyalok vele. Először is azért, mert 2004 és 2007 közt én vezettem az NBH azon részlegét, amely ellátta a rendvédelmi szervek nemzetbiztonsági védelmét, így otthonosan mozogtam a témában. Ugyanakkor elhatároztam, hogy már az első találkozón egyértelművé teszem, hogy a hivatal politikai befolyástól és politikai szempontoktól mentesen jár el az ilyen ügyekben, nincsenek tabuk, nincsenek védett emberek, beosztások. Nem spájzoljuk az információkat jobb időkre, hanem mindennek a lehető legrövidebb időn belül a végére járunk, s ha az információ valósnak bizonyul, megtesszük a szükséges intézkedéseket. Azért is találkoztunk nyilvános helyen, hogy egyértelmű legyen, sem a kapcsolatfelvétel tényével, sem az ott elhangzottakkal nem kívánunk mutyizni. (…)

Ön mindent jól csinált?

Ebben az esetben? Igen. Törvényesen és szakszerűen. Sajnálom, hogy a beszélgetés egyes kiragadott, és bizonyos esetekben szándékosan elferdített részleteit egyesek pillanatnyi politikai érdekeiknek megfelelően interpretálták, majd az egész beszélgetést – ugyan még csak a nevek kitakarásával –, nyilvánosságra hozták. Kérdezem én, ki fog ezek után szóba állni a titkosszolgálatokkal? A rendőrség titkos információgyűjtést végző munkatársaival? Ki tudja ezek után garantálni azt, hogy egy másik politikai kurzusban, vagy még ugyanebben a ciklusban, nem tesznek közszemlére politikai megfontolásból más titkos anyagokat? Ez tragédia!

Nincs olyan párt, amely ne határolódna el öntől. Mégis úgy látja, hogy bennük van a hiba, s ön mindent jól csinált?

Törvényesen, a szakma szabályait betartva tettem, amit ott és akkor, a Portik Tamással kapcsolatban meglévő információk alapján helyesnek gondoltam. Nyilván voltak olyan rendőrök, akik már akkor is többet tudtak vagy sejtettek róla, de miután rendőri korrupcióról akart beszélni, nem mehettünk a rendőrökhöz, hogy vannak-e olyan fejlemények vele kapcsolatban, amelyekről mi nem tudunk. Amúgy tudtommal 2008-ban nem voltak. Egyébként, nem akarok politikusokkal vitába szállni, de hadd emlékeztessem, főigazgatói kinevezésem előtt a Fidesz prominensei telekürtölték a világot, hogy a KGB-akadémiát végzett Laborc miatt nem áll majd szóba velünk a NATO, és így tovább. Majd 2008-ban, amikor már én vezettem az NBH-t, a NATO Különleges Bizottsága, amely több évtizedes fennállása alatt harmadszor hagyta csak el Brüsszelt, Budapestre jött tanácskozni. Nézze, én szakembernek tartom magam, aki számára a világ fehér és fekete, nem ismerek átmeneti állapotokat, mert az én szakmámban az nagyon veszélyes lenne. A Fidesz finoman szólva sem szeretett, mert nem az ő emberük voltam. De az MSZP-é sem, mert az ő kormányzásuk idején nem egy kinevezést megakadályoztam azzal, hogy a feltárt kockázatok miatt nem írtam alá a kiszemeltjük nemzetbiztonsági megfelelőségét igazoló papírt.”