„A legnagyobb tanulság, a sokszor hangoztatott útkeresés: Tokajból nem volt két egyforma tétel, nem alakult még ki, hogyan kell kinéznie az alapbornak. A kellemetlen komlós, kenyérhéjason keresztül, az üres kis citrusos savvezérelten át (talán ez volt a leggyakoribb), a kellemes mézes, és a krémes hordósig volt minden. Kellemes is volt sokféle íz és illat, és kellemetlen is, abból sajnos még több Tokajnál. A technológia sem tisztázott még az alapboroknál. Volt reduktív, félig hordós, teljesen hordós.
A Domäne esetében ilyen különbségekről nem beszélhetünk. Egyrészt, a hármas besorolás, a Steinfeder, Federspiel, Smaragd, szigorúan megszabja, hogy melyik bornak milyennek kell lennie, mind alkoholfok, mind ízek esetében. Nem tudom, Wachau-ban mit tud a többi pincészet, de a Domäne-től bármikor le lehet venni egy palackot. A Steinfederek, virágosak, bodzásak, citrusosak, könnyedebbek (maximum 11,5%-os alkohol) intenzív behízelgő illattal. A Federspiel-eknél már kezdenek megjelenni a zöldes, füves jegyek, tartalmasabbak, max. 12,5%-os alkohollal, míg a Smaragdok jelentik a csúcsot, füvesek, fűszeresek, elegánsak. Fontos még, hogy tudnak mit kezdeni a cukorral Wachauban.