Sorsunk szépen elrendezve, méltóságunkra miniszterelnök vigyáz

„Az a terméketlen vita, amelyik lassan negyedszázada folyik a véleménynyilvánítás szabadságáról, a gyűlöletről és az antiszemitizmusról nem a zsidók és nem zsidók, hanem a gondolkodni egy kicsit is hajlandók és a tökhülyék között zajlik. A baloldali értelmiség egy része kitartóan követeli, hogy az állam hozzon tiltó szabályokat, a jogvédők és a pillanatnyi keserűségtől elvonatkoztatni képesek pedig ne akadékoskodjanak, majd ha a szabályokról kiderült, hogy alkalmazhatatlanok vagy kontraproduktívak, újabb szabályokat követeltek, a terjedő nácizmusért meg a jogvédőket tették felelőssé. Amazok meg hiába próbálták elmagyarázni, hogy a jog ilyen: ha nem lehet szabatosan körülírni egy cselekményt vagy eredményt, akkor a jogalkalmazó kénye-kedvén múlik, hogy mit tilt be, gondolatokat szankcionálni meg nem lehet… egyből fölhangzott a kórus: »mindegy, hogy hogyan, de tiltsák be a nácikat«. Ami felettébb érdekes, hogy ehhez a kórushoz most megtért a jobbos véleményformálók egy nagyobb csoportja is, a kormányközeli propaganda meg észrevétlenül emelte piedesztálra Vásárhelyi Máriát, aki föltehetőleg még most sem érti, hogy a baj az, hogy a »mindegy, hogy hogyan« jogilag értelmezhetetlen, a tiltás viszont – fájdalom – jogi aktus.

Az én miniszterelnököm természetesen ezt jól tudja, ha belegondol, de nem gondol bele, vagy nagyon is, ami rosszabb, mert Tisztelt Fölsoroltak és Egyéb Érintettek, Önökkel ellentétben az én miniszterelnököm nem hülye, csak cinikus. Ezt akartátok, megkaptátok.”