„Hogy mindezt honnan veszem, hogy ezért nem adsz munkát?
Onnan, hogy bár az a munkád, hogy embereket felvételiztess, meg Te is azt hirdeted, hogy a személyes kapcsolat a legfontosabb, baszol még arra is, hogy visszaírj egy e-mailt, miért is nem hívsz be az interjúra. Téged nem érdekel, kitúrsz találomra hat cv-t, aztán valakit csak találsz. Te nem a legjobbat keresed, hanem valakit, aki megfelel és dolgozik neked vagy a cégnek, amelyik alkalmaz. Az, hogy legalább annyit válaszolj egy jelentkezőnek, hogy »Kösz, de most nem.« az már meghaladja a munkabíró képességedet, Te is csak ember vagy, nem válaszolhatsz minden levélre, akkor inkább egyre sem, világos.
Így a hülye gyerek, aki tőled nem kap munkát, végül erre jut. Erre, hogy megpróbál ráérezni miért is nem hívod be. Ebben persze segítik a korábbi tapasztalatok, hogy látja a hirdető cég Facebook oldalán, hogy a tejcsárda nyert, hogy egy BME-s építesz kapta meg a Pr-asszisztensi munkát és így tovább. Még akkor is idáig süllyed, hogy találgat, és okok után kutat, ha a lelke mélyén van annyira belátó, hogy tudja, hogy nem alkalmas egy-egy állásra, ahova elküldte, csakhát aki keres, az talál.
Csak Te nem találsz megfelelő alkalmazottat, mert még az önéletrajzokat sem nézed meg, mégis miért lenne időd rá? Azért mert ez a munkád. A munkád, amilyet tudod, mi is szeretnénk, ó mindenható HR-es!”