Vissza, de miért nem előre?

„Vegyük már le a szemellenzőt és valljuk be – titokban – magunknak: a rendszerváltozáskor a leváltó erők nem végeztek tisztes és szakszerű munkát. Az 1989-es Alkotmány nem sikeredett veretesre, összeszámlálhatatlan számú módosításai pedig – hatástanulmányok nélkül – a mindenkori kormányzó erő/hatalom »szeszélyétől« függően nyerték el tartalmukat. A megszavazott törvényszöveg ugyan rendre kihirdetésre került, de az építendő jogállam jogintézményei csupán elnevezésükben, jogállásuk egymástól való elhatárolását illetően legfeljebb, ha elveiben tisztázódtak. A feladat- és hatáskörök, továbbá a működés fontos kérdései az Alkotmány keretén kívül rekedve, az alacsonyabb szintű jogszabályok martalékává váltak.

Jogos tehát a kérdés: mihez is akarják a másik oldalon álló politikai erők a saját oldalukat és velük együtt az egész társadalmat visszavinni és onnan újrakezdve a jogállam építését folytatni? Lehet-e, szabad-e egy társadalmilag szándékosan »elszabotált« mű építési munkálataihoz visszatérni s az építkezést ott, ahol abbahagyták folytatni miközben pontosan még azt sem tudjuk, hogy az építkezés mikor és hol maradt abba? De hát gondoljunk csak bele: ezek a rendszerváltozáskor lerakott és a későbbi kormányzó erők által módosítgatott (foltozgatott) úton haladva a demokratikus jogállam adta keretek között a választópolgárok akarata szerint lezajlott törvényes választási eredmény szülte a jelen, kétharmados többségű kormányzó erőt is!

Mindenkori leváltásához tehát nem »vissza« a múltba, hanem »előre a jövőbe« egy új nemzeti kiegyezéssel létrehozott talajra építendő élhető és szerethető jogállam megvalósítása érdekében kell a szükséges erőket toborozni. Igaz, ez sokkal szervezettebb és átgondoltabb stratégia és taktika kidolgozását igényelné a meghirdetőktől. Azonban csak ehhez, s nem kevesebbhez szabad a társadalom többségének, az eddigi társadalomépítésből kiábrándult, a pártpolitikákban pedig csalódott emberek támogatását kérni és megszerezni.”