Villámgyorsan kellene mozdulnia a kormányoknak

A Világgazdasági Fórum portálján közzétett friss tanulmány szerint egészen egyedi megközelítéssel lehetne orvosolni számos gazdasági, illetve társadalmi problémát. Az anyag előrebocsátja, hogy az ENSZ által kitűzött 17 fenntartható fejlődési cél (Sustainable Development Goals, SDG) – többek között a szegénység, az éhezés, a betegségek és a klímaválság kezelése – mindössze 35 százalékánál tapasztalható valamekkora haladás. Az SDG-k 18 százalékban viszont kifejezetten romlott a helyzet az elmúlt években.  

Ugyanakkor akad egy nagy ellentmondás:  

Mindennek súlyos ára is van, hiszen a szegényebb országokban milliók halnak meg olyan okokból, amiket fejlett technológiákkal, az orvostudománnyal felvértezve ma már meg lehetne előzni. Miközben dollármilliárdokat veszítünk el a ki nem használt gazdasági lehetőségek miatt, a különbségek a gazdag és a szegényebb társadalmi rétegek közt nagymértékben nőnek világszerte. Az elmúlt öt-hat évben 23 millió ember csúszott vissza a legsúlyosabb szegénységbe.  

Bár a 2023-as adatok szerint az ENSZ által koordinált nemzetközi segélyek rekordot döntöttek, 223,7 milliárd dollárral, mégis kevesebb pénz ment valódi fejlesztésre. Sőt, a fejlődő országokba érkező közvetlen külföldi befektetések 7 százalékkal csökkentek. A pénz elkerüli a legsürgetőbb cselekvést igénylő területeket, miközben a problémák egyre nagyobbak lesznek. 

Mi az a blitzscaling? 

A Szilícium-völgy cégei – mint az Airbnb, az OpenAI, a Netflix vagy az Uber – lényegében ezzel a villámgyors módszerrel nőttek ekkorára: azaz a fejlesztés és a terjeszkedés sebességét helyezték az első helyre a hatékonyság helyett, ezzel elfogadva a kezdeti bizonytalanságot, illetve a vele járó káoszt. Mégpedig azért, hogy minél hamarabb elérjék a lehető legnagyobb ügyfélbázist. A wef.org éppen ezért azt javasolja, hogy 

 Jelen esetben nem azért, hogy egy cég uralja a piacot, hanem hogy százmilliók, akár milliárdok életét könnyítsük meg az éhínségek és a betegségek csökkentésével, az oktatási rendszerek fejlesztésével vagy a klímaválság hatásainak kezelése kapcsán.   

A fenti ábra bemutatja, hogyan lehet egy innovatív ötletet vagy projektet gyorsan, akár exponenciálisan felskálázni a megfelelő intézményi együttműködéssel és támogatással. Ehhez kezdetben kockázati tőkét és befektetői forrásokat kell bevonni, majd a szabályozási akadályok lebontásával, állami támogatással, illetve hatékony nemzetközi együttműködéssel biztosítható a gyors növekedés. Ha ez sikerül, mérhető fejlődést, elszámoltathatóságot és nagy, akár társadalmi szintű „nyereséget” lehet elérni. Ám figyelni kell, mert a túlburjánzó bürokrácia megakaszthatja a növekedést. 

Nagy hatású óriás startupok 

Jelen esetben nem a dollármilliárdos tőzsdei értékelés a lényeg, hanem az emberek százmillióinak életminőségét javító hatás (impact). Ilyenek a nonprofit vagy részben piaci alapon működő szervezetek, amelyek például MI-vel segítik a fejlődő országok iskoláinak oktatását, klinikáit, kutatólaborjait – pótolva az emberi kapacitást, csökkentve egy-egy helyi rendszer sérülékenységét, illetve ezek olyan hatalmas méretben terjesztik el a legfontosabb szolgáltatásokhoz történő könnyű hozzáférést, hogy azzal egész társadalmakat képesek lehetnek megváltoztatni. 

Öt jelentős példa  

Nézzük meg a konkrét példákat, hogy érthetőbb legyen a WEF által szorgalmazott modell.  

1. Aeovian Pharmaceuticals: rák elleni terápiák 

Ez a biotechcég apró molekulákat fejleszt, hogy azokkal „megjavítsa” a sejtek anyagcseréjét – ez segít az olyan ritka genetikai betegségek gyógyításában, mint az epilepszia, illetve az öregedés okozta gondok, mint a rákos sejtek túl gyors növekedése. Jelenleg klinikai tesztek folynak, és már 50 millió dollárt kaptak befektetőktől, mert a fejlesztésük milliók életét hosszabbíthatja meg világszerte. 

 2. Eikon Therapeutics: MI-vel gyorsított gyógyszerkutatás 

A startup MI-t és egy speciális mikroszkópot használ, hogy élő sejtekben figyeljék meg a fehérjék mozgását – így sokkal gyorsabban találhatnak új gyógyszereket a rák ellen vagy más súlyos betegségek kezelésére. Például a fő gyógyszerük (EIK1001) a melanóma ellen már a fejlesztés harmadik fázisánál tart, amire 350 millió dollárt kaptak befektetőktől, mert ez az eljárás jelentősen felgyorsítja az amúgy igen lassú gyógyszerfejlesztést. 

3. Linus Bio: korai betegségfelfedezés 

Hajból vagy fogakból vesznek mintát, majd MI-vel elemzik a környezeti toxinok (pl. nehézfémek) hatását a szervezetre – így már csecsemőkorban megállapítható az autizmus, az ADHD vagy az Alzheimer kockázata, évekkel a tünetek előtt. Ez segít megelőzni a betegségeket, ezért már globális adatbázist is építenek hozzá. 

4. Zipline drónos életmentő szállítmányok 

Drónokkal szállítanak vért, vakcinákat és gyógyszereket nehezen elérhető térségekbe, így percek alatt tudnak reagálni, ha szükséges, nem kellenek órák a beavatkozásokhoz szükséges készítmények megérkezéséhez. Például Ruandában drónokkal szállítanak vérkészítményeket és oltóanyagokat, így 60 százalékkal csökkentik a vakcinahiány eseteinek számát egy-egy településen. Mivel 42 százalékkal több oltást adnak be, a vérszállítás 75 százalékát pedig már drónok végzik, így életeket mentenek meg a távoli falvakban is. 

5. SHAYP: észreveszik, ha szivárog a víz  

A startup tavalyi vízmegtakarítása 7 milliárd liter volt, ugyanis MI-vel felokosított szenzorokat szerelnek fel a vízórákra például iskolákban vagy kórházakban, amelyek azonnal jelzik a szivárgásokat. Ez nemcsak alacsonyabb vízszámlát, de kevesebb környezeti kárt jelent, főleg az aszályos vidékeken. 

Mik azok az impact klaszterek?  

A fentiekből következően érdemes ösztönözni az úgynevezett impact klaszterek életre hívását. Ezek ugyanis olyan nagyszabású együttműködések, amelyekben  

Ezek közös célja, hogy a világ jelentős problémáira – például az éhezésre vagy a betegségekre – gyors, nagy léptékű megoldásokat találjanak. Bér az ebben részt vevők mind a saját feladatukat végzik, de egy egységes tervbe illesztve. 

Mindehhez a nemzetközi szervezetek adják az irányt és a szakmai hátteret, a fejlesztési bankok finanszírozzák és vállalják a korai kockázatokat, a kormányok pedig infrastruktúrát biztosítanak – például kórházakat és iskolákat –, hogy a megoldások eljuthassanak az emberekhez. A magánszektor pedig fegyelmezettséget, gyorsaságot és üzleti szemléletet hoz a folyamatba. 
A klaszter összeköti és összehangolja a globális célokat a helyi feladatokkal és a részt vevő vállalatok saját mérőszámaival. Ezzel az előrehaladás valós időben nyomon követhető, így az, ami korábban évtizedeket vett igénybe, ma akár néhány év alatt megvalósítható. A közös fellépés miatt pedig minden szereplő képes lehet óriási hatást gyakorolni milliók vagy százmilliók életére – vonja le a következtetést a wef.org anyaga. 

A rendszer lényege azonban, hogy nem egyszerű másolásra épül – vagyis nem próbálnak egyetlen megoldást mindenhol változtatás nélkül átvenni. Ehelyett a globális technológia összekapcsolódik a helyi partnerekkel, akik pontosan ismerik a saját országuk körülményeit, és tudják, hogy mi működik ott. 

Már léteznek sikeres példák ezekre, Indiában az Aadhaar és a UPI fizetési rendszerei milliárdos digitális hálózatot hoztak létre azonosításra és fizetésre, míg a Gavi- és a COVAX-szövetség a Covid-járvány idején kétmilliárd oltást juttatott el a fejlődő országokba gyorsan és összehangoltan. 

Intézményi átalakítás 

Ugyanakkor a blitzscaling sikeréhez az egész rendszernek változnia kell – hívja fel a figyelmet a wef.org tanulmánya. A kormányok megfelelő koordináló szervei intézményi startupakcelerátorokká kellene átalakuljanak, és el kellene töröljék a bürokratikus akadályokat, miközben okosan vállalnak kockázatot. A nemzetközi szervezetek és a fejlesztési bankok át kell hidalják az országok közti eltéréseket, például a vámokat vagy a szabályozási különbségeket. A részt vevő alapítványok a kísérleti projektektől a nagy léptékű terjesztésig finanszírozzák a programokat, de csak akkor, ha azoknak látható az eredménye. Mindezzel vadonatúj befektetési lehetőségek nyílnak: külön alapok, társadalmi hatásért járó pontok, adókedvezmények – vagyis maga a hatalmas méretű terjesztés hozza a nyereséget. 
  

A tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy kevesebb mint kétezer nap maradt 2030-ig, és a finanszírozási hiány az ENSZ SDG-i eredeti vállalásaihoz képest évi 6400 milliárd dollárra nőhet. A lassú, lépésről lépésre haladás most bukásra van ítélve – véli a cikk szerzője. Pedig a tőke bőven rendelkezésre áll – a társadalmi hatású befektetések meghaladják az 1570 milliár dollárt, és évi 21 százalékkal nőnek –, de hiányzik az összehangolt irányítás. Ha sikerülne ezer impact startupot elindítani és felfuttatni 2030-ig, és elérni, hogy csupán a töredékük százmilliók életére hasson, az már fordulópontot jelentene az ENSZ fenntartható fejlődési céljai terén. 

Kapcsolódó: 

    
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.    

 Nyitókép: Eyad BABA / AFP