„Hónapok óta fülpanaszaim vannak. Ami azt jelenti, hogy dugul a fülem, ha hangos zenét hallok, de sokszor akkor is, ha énekelnem kell. Ez zavar. Utána kellett hát járnom. Kiderült, hogy van egy pici orrsövény panaszom – melyik férfinek nincs ilyen a mai világban már? -, minimális, nem vészes, de lehetséges, hogy ennek okán vannak légnyomásbeli problémák a dobhártyámmal és ezért dugulnak a füleim is. Műtétről azonban még nem döntöttem és az intervízió előtt nem is tenném ki magam ilyen stressznek.
Most, hogy elolvastátok ezeket a sorokat, remélem dögunalmasnak tartottátok az információt, merthogy, totálisan infómentes; semmit nem mond el rólam, a zenémről és úgy általában sem érdekes. Ilyen problémái minden embernek vannak és még különösebben (túl nagy) tragédiának sem nevezhetőek. Az, hogy hogyan szivárgott ez ki az orvosi rendelőből, már más kérdés, de egy biztos: a bulvárnak mindenhol vannak emberei!
Szóval, ez a kis történet odáig jutott, hogy egyes lapok megírták, hogy azért fekszem szike alá és vágatom szét az orrom, hogy jobb legyen a hangom, de még a hangszálaimat is megműttetem majd. Aztán, ehhez jön még egy szösszenetnyi Bakács settenkedés és máris sompolyoghatunk a pletyka mocskának totális posványában, az igazság pedig minden oldalról távozik is a történetből, hiszen nincs is más lehetősége. Szép.
Erről a Bakács ügyről jut még eszembe. Miért nevezik ebben az országban kritikusnak azt, aki egyébként mindig csak negatívumokkal tűnik fel, esetleg pár milláért hajlandó jópofa mondatokat is odadobni egy-egy tehetségkutatóban? Ez nem kritika. Sz*rozni, meg ’tiszta szégyenezni’ jóskapista is tud az utcáról, ez ettől még nem kritika, félreértés ne essék. A kritikában ott van az építőszándék, amiből mindenki tanulhat.
»Ez jó mert…, Ez meg nem jó, mert… És attól lenne sokkal jobb, ha… stb.« Ilyet én még nem nagyon hallottam, mióta megnyertem ezt a műsort. Illetve, még műsor közben igen. Rakonczai Viktornak hívják az embert, aki valódi kritikát fogalmazott meg. Elmondta, hogy mitől lesz jobb hangzása a dalnak a színpadon. Megfogadtam a tanácsát. Jobb lett. Úgy megyünk majd Malmőbe is.”