Mi bajom van az altruistákkal?

„Szóval azt látom, hogy a jó szándék – különösen, ha hozzá nem értéssel párosul – többet árt, mint használ. Nem becsülöm én le azokat az embereket, akik a fogyatékosok aktív élethez való vissza- (vagy oda-) vezetését segítő akciókat hajtanak végre, szervezeteket hoznak létre. Tisztelem és támogatom őket és erre bátorítok mindenkit. (Saját forrásból persze, nem másoktól kényszerrel elvettből.) Csak nézzék meg, kit is támogatnak, győződjenek meg arról, hogy a támogatásuk hasznosul is a cél érdekében!

Látom, hogy a segítség megfelelő módját mindig az adott személy, helyzet ismeretében, őrá figyelve és a következményeket mérlegelve lehet megtalálni. Helyi szinten, együtt élők közösségében. A nagy központi rendszerek, szabályok, programok átlagokra szabottak, a rászorulók helyzete pedig mindig más és más. Az ilyen központi szabályok alapján működő szisztémák ezért a jó és rossz szándékú csalás, visszaélés melegágyai. Nemcsak, hogy a munkájuk gyümölcsétől fosztják meg az aktívakat (a dolgozó sérülteket is), de függőhelyzetben tartják a gyámolítottakat is. Nos, lehet, hogy éppen ez a cél, hiszen rászoruló nélkül miből élnének meg a gyámolítók?”