Dallal szemben

„ByeAlex kimondottan ügyelt rá, hogy ne keveredjen fesztiválgyanús helyzetekbe, a lemezkiadója mégis benevezte az eurovíziós válogatóra, noha a dalverseny finoman szólva is kimeríti a mainstream fogalmát. És megtörtént az elkerülhetetlen: az elbűvölő, bájos és reménytelenül elidegenedett imázs sebesen és pontosan lőtte be magát a magyar közízlésbe. Miközben tehetséges, kitűnő hangú énekesek lejöttek az Olümposzról a stúdióba, hogy összemérjék erejüket, egy sapkás fiú, mintegy mellékesen, eldünnyögte a hetvenhét magyar népmesét idéző nyelvi tüneményeit.

Nem is akartam leülni a tévé elé, főleg nem egy szemüveges fickót hallgatni, aki első látásra underground-fetisiszta, elbűvölt viszont Radics Gigi, Kállay-Saunders András és a többiek tehetsége. Csakhogy a Kedvesem bemászott a nappalinkba.

A férjem egyből megadta magát, én csak a végeredmény ismeretében mertem nyíltan átpártolni. (Ebből is látszik, nem is olyan egyszerű tartósan kívül
helyezkedni a mainstreamen.)”