„Honnan jöhetett elő ez a »Mi történt a Szörényivel?« história?
Megmondom én. Többször kritikusan nyilatkoztam az elmúlt időben a mai magyar művészet színvonaláról. Talán az bánthat egyeseket, hogy nem tettem kivételt a nemzeti oldallal szemben sem, arról is őszintén megmondtam a véleményemet. De miért ne mondtam volna? Ha laposnak, gyengének találtam valamit, akkor azt mondtam, hogy lapos és gyenge. Miért, mit mondjak? Jót tettem volna azzal a magyarságnak, ha szolgai módon feldicsérem azt, ami rossz? Csodákat. Magunkat csapjuk be, ha ilyet teszünk. Ha egy jobboldali fércművet bírálok, már nem vagyok jó magyar? Akkor már magyarázkodnom kell? Én úgy bele vagyok betonozva a nemzeti oldalba, hogy engem kirobbantani sem lehetne innen. Miről beszélnek a bírálóim? Nem kellene hinni ezeknek a hangoknak. Sokan tudatosan akarnak ártani. Pedig csak arról van szó: mondjuk ki valamiről, ha rossz, hogy rossz. És ha jó, akkor azt, hogy jó. Mert akkor, és csakis akkor lesz hiteles az egész. Ha az úgynevezett »minőség« megmutatásához az szükséges, hogy nemzeti lózungokat hangoztassunk, s rajtuk át láttassuk a műveket, miközben azok valójában nem jók, akkor az már régen rossz. Én őszinte voltam mindig. Vagyok ma is.