Szerepfelfogás kérdése

„A köztársasági elnök tevékenysége, aktivitása elsősorban annak a függvénye, miként értelmezi az államfő alkotmányos jogaiból következő hatáskörét, pozícióját, és milyen szerepfelfogás jellemzi. Sólyom László elődeitől eltérő elnöki szerep kialakítására törekedett megválasztása után, bizonyos ügyekben változtatott a korábbi gyakorlaton, mindezt az alkotmányos kereteken belül tette, az alkotmány elveire, szellemére hivatkozva. Sólyom László egyértelművé tette, hogy egyéni mérlegelési jogával teljes mértékben élni kíván (lásd jelölési gyakorlat). Emiatt számos bírálat érte az akkori államfőt. Azzal is vádolták például, hogy mivel nem egyeztet a pártokkal a jelölésekről, tulajdonképpen a demokratikus intézményrendszer működőképességét veszélyezteti a folyamatos leszavazások miatt. (...)

Áder János azonban nem gondolta, hogy hatásköre tisztázásra szorul. Elnöki nyilatkozatban tette közzé döntését, amelyben egyúttal kijelölte saját határait. Ám bárhogyan is értelmezte volna a helyzetet és saját szerepét, nem kerülheti el, hogy lépését a politikai szereplők saját érdekeiknek megfelelően értelmezzék, saját álláspontjuk igazolását lássák benne, vagy hiányérzetüknek adjanak hangot. Az egyik oldal szerint bizonyára túl keveset, a másik szerint túl sokat is mondott (»függetlenül attól, hogy tetszik-e nekem vagy sem«). Mégis, vajon elképzelhető-e, hogy az államfő úgy ítéli meg: amikor értelmezése szerint nincs mérlegelési joga, részletesebb véleményt sem fejt ki, nem is befolyásolva a politikai vitát? Ez is egyfajta szerepfelfogás, amelyből sokfélét láttunk már a magyar államfők történetében.”