Adásunkat azért sem szakítjuk meg

„A közszolgálati televíziónak az lett volna a kötelessége, hogy tájékoztassa az embereket a helyzetről, de egész délelőtt és a délután nagy részében csak az előre betervezett műsort nyomták, se felirat, se rendkívüli híradás nem szólt arról, amiről az egész ország beszélt. Egészen délután négyig kellett várnia arra, hogy összeszedjék magukat, egyszerűen nem tudták, ilyenkor mi van, a tél vajon a szocik embere, ki kell retusálni a hóvihart, vagy azért az mehet. Hívja már fel valaki a Habony Árpit, mert nem tudom, ilyenkor mi van! És persze utána ugyan jöttek a rendkívüli hírek, a kőszívű ember fiai nem tudtak rendesen ölre menni, mert mindig közbe jött egy kis tájékoztatás, de olyan stílusban, hogy úgy tűnt tényleg minden rendben van, nem is érdemes szót vesztegetni az egészre, inkább nyomjunk egy kis történelmi kalandfilmet.

És még mielőtt azt gondolná valaki, hogy ez pusztán politikai kérdés, nem árt megjegyezni, hogy a HírTv-nek azért csak sikerült beszámolnia az eseményekről. És sikerült végigcsinálniuk egy teljes napot breakinghírekkel, beszámolókkal, helyszíni jelentkezéssel. Pedig nem négy csatornájuk van, hanem csak egy. Jó, annyi előnyük volt, hogy a nevükben szerepel, hogy mi is a dolguk.

És még csak nem is kellett volna az MTV-nek híreket készítenie, meg stábokat kiküldenie a hóesésbe, illetékeseket zaklatnia telefonon, meg egyéb ilyen értelmetlen dolgokkal pepecselnie. Elég lett volna, ha hülye sms-ek helyett a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságán valakinek eszébe jut, hogy van az a rendszer, amivel az összes országos tévécsatornán és rádión ők oszthatják meg az érintettekkel a legfontosabb információakat. Például, hogy maradjanak azokban a kurva autókban.”