„A tömeg egyre gyűlt. Nem láttam a végét, csak úgy becsülgetem, hogy 5-6 ezren lehettünk ott kb. Először a diktátor köszöntött minket. Az nagyon jó volt, mintha magamat vagy Viktor kollégát láttam volna. Lelkesedtünk. Jól indult a show. Azután Erdős Virág szavalta el új versét. Megnyugodtam, hogy Erdős Virág megfelelő mértékben elmebeteg. A verse hol teljesen őrült volt, hol meg zseniálisan vicces. Jött egy feminista nő, aki annyira nem nyerte el a tetszésemet, nagyon nem bírom a feminista picsákat, pedig liberális vagyok és mint olyannak bírnom kéne őket, de nem megy. Majtényi került sorra és az nagyon rendben volt. Megint neki sikerült az egyik legjobb beszédet tartania. Ja előtte volt még a TGM is, aki mostani önmagához képest nagyon jó volt, hála Istennek, nem akart neki menni a kapitalizmusnak, nem köpködte a gonosz tőkét, nem tagadta meg a rendszerváltást. Igaz, hogy bojkottáljuk a választásokat, az nagyon nagy marhaság volt tőle, abban viszont igaza van, hogy az ellenzéknek be kéne a cirkuszt fejezni a Parlamentben és lemondani mandátumaikról, kivonulva a Parlamentből, befejezni az asszisztálást a diktatúrához. Igaz nem lesz könnyű erre őket rábírni, hiszen ugye onnan jön a fizetésük és a számla nélküli költségtérítésük, amiről azért nem nagyon akaródzik lemondaniuk, a demokrácia érdekében sem.
Majtényi után egy tanár ember kapott szót, de olyan unalmasan és színtelenül beszélt, hogy hangoskodni kellett, nehogy a körülöttünk állók elaludjanak ebben a hidegben váratlanul. Egy szocialista bácsi fel is háborodott ezen, és a Koczán Karcsit alaposan lebaszta, hogy ne ugasson. Értjük ugye! Ki jöttünk a szólás és a vélemény szabadság mellett demonstrálni, de a Koczán az kussoljon. Mondjuk ha meg is ütötte volna a bácsi, nem csak fegyelmezi, remekül szórakoztam volna. Molnár Péter következett, aki bevont minket is nézőket a beszédébe. Mi is résztvevői voltunk és élveztük. Amúgy a beszéd is nagyon jó volt. Schiling tette fel a pontot az i-re a beszédével, az nagyon jó volt egészen a végéig, amikor demagóg módon civilt nem kezdett játszani és a pártokat nem kezdte köpködni sznob módon. Csákányi Esztit nagyon szeretem. De most árnyéka volt a beszédével önmagának sajnos. Ettől még megtapsoltam, mert szeretem. A végén a Kis tehén húzta a talp alá valót.
Amikor vége lett az egésznek még vártunk kicsit, mert drága Jucusomnak pisilnie kellett, mi meg megvártuk. De nem volt ezzel baj, mert volt mit megbeszélnem pár liberális barátommal, no meg így találkozhattam a Lovas Zolival is, ami nem baj, és Mécs Imrével, ami szerencsés mindig. Csak azt sajnáltam, szegény Fruzsi otthon gyógyulgat még. Na nem azt sajnáltam, hogy gyógyulgat persze, hanem, hogy nem volt ott. A forralt bor, amit osztogattak igen szar volt. Utólag azt mondom, ne igyatok belőle. Vártuk, hogy jöjjenek az egyetemisták és legyen vonulás a városban, hangulatos demonstráció, de sajnos nem jöttek, így nem is lett utána már semmi érdekes.”