„Az egyéni felelősség is fontos, az emberek többsége érvel is mellette valamiképp. Nálunk azonban a politika fő hülyítése épp ez ellen irányul. A jelenlegiek, Orbánék ezt az egyéni felelősséget nyesegették még ellenzéki kritikáikkal, majd tettek annyi mindent államivá már kormányon, miközben ugyanezzel a kézzel intenek nagyobb egyéni felelősségre az adózásban, az oktatásban, a médiában, s leginkább a büntető állam erősítésével.
Csökken az egyéni felelősség tudata, miközben nő az egyéni felelősség mértéke: zavar, bizonytalanság keletkezik a közről való gondolkodásunkban, közben a politikai rendszer is átépülőben, a keretek is bizonytalanok és kiszámíthatatlanok, de nem is fokozom tovább, tessék ilyen háttérrel is tökéletesen politikai szocializálódni.
Én mondjuk halálosan utálom a »ki a felelős?« mondatot hörgésként és bosszúért lihegésként hallgatni, de utálom a »következmények nélküli ország« státuszt is. Csak a szokásos javaslat jöhet: mivel a most látott anomáliák is régtől fogva jelen vannak, rendszerszerűnek tűnnek, próbáljunk rendszerben gondolkodni, rendszereken javítani, és a saját helyünket mások javára is kijelölni benne. Ehhez néha nemet kell mondani a populista hülyítésekre az utca emberével és a politikusokkal szemben is.”