„A normális melegek Trumpra szavaznak” – áll a bál J. D. Vance kijelentése miatt
A közösségi médiában megindult a találgatás, hogy ki számít bele a „normális meleg pasi” kategóriába.
A Google Reader-válság kapcsán érdemes újra elgondolkodni azon, mekkora kockázatot vállalunk az ingyenes szolgáltatások használatával.
„Van élet a Google Readeren túl? Talán van, de még nem tudjuk, hogy milyen. A Google Reader 2006-os indulása után rövid időn belül domináns pozíciót szerzett az RSS olvasók között. Aki a placcon maradt, leginkább csak hobbiból folytatta a fejlesztést, szolgáltatást. Egyre többen voltak viszont, akik a Google Readerre alapozták saját szolgáltatásaikat. Az ilyen »közvetítő« RSS olvasók és hírgyűjtő oldalak most hirtelen »motor« nélkül maradnak, nem tudják kiszolgálni felhasználóikat (akiknek egy része még sosem hallott a Google Readerről.) A Google Reader bezárása tehát nem csak a közvetlen felhasználókat, hanem szolgáltatókat és azok felhasználóit is érinti.
Egyes elemzők úgy látják, hogy a Google Reader bezárásának hatására válságba kerülhet az egész RSS technológia is. (Már most sok olyan induló szolgáltatással találkozom, ahol feleslegesnek tartották kitenni az RSS ikont.) Nem akarok összeesküvés elméletet gyártani, de azt hiszem, hogy nagy tartalomszolgáltatók egy része sosem rajongott az RSS-ért, hiszen használatával elvesztette a teljes kontrollt saját tartalma felett, illetve az RSS-ben olvasók megkerülték a reklámokat. Használták, mert mindenki használta, de a legtöbben nem törték magukat népszerűsítéséért. Azt hiszem, ezek a tartalomszolgáltatók nem tűznék ki a gyászlobogót, ha szép csendben kihalna az RSS. Ha viszont bizonytalan az RSS sorsa, akkor bizonytalan alapokon építkezik mindenki, aki valamelyik, a Google Readerhez hasonló (de sajnos annál kevesebbet tudó) szolgáltatóra próbálja menekíteni RSS gyűjteményét.”