„Ha a bírósági döntésekre a törvények megváltoztatása a válasz, akkor a bíróságokat is be lehet zárni, és élhetnénk rendeletek alapján, amelyeket a többségi igazság nevében kormányzók vezetnek be. A fő probléma, hogy a kormánytöbbség hétfői akarata ezt az utat jelölte ki. A demokratikus rendszerek pont azért bonyolultak, hogy ne alakulhasson belőlük önkény. A hatalmi ágak 18. században megfogalmazott szétválasztásának elve is éppen e felismerésből táplálkozott, és a mai napig ez a polgári demokráciák alapja.
Egyáltalán nem biztos, hogy ez a leghatékonyabb út, különösen olyankor nem hatékony, amikor nagyon vitatott intézkedéseket kell átvinni nagyon sürgős helyzetben. Viszont éppen ez a bonyolultság a biztosíték arra, hogy a hatékonyság nevében se lehessen senki sem annyira erős, hogy egyszer csak minden erő nála marad. Ha ugyanis minden erő egy helyen van, akkor az már maga az önkény. Lehet azt persze szép dolgokra is használni (a felvilágosult abszolutizmus uralkodói mennyit tettek a közoktatásért! Micsoda autópályák épültek diktátorok idején!). Ám mégiscsak azt mutatta a történelem, hogy ahol a szabadságot önkény korlátozta, ott előbb-utóbb patakokban folyni kezdett a vér.
Az önkény édestestvére ugyanis a terror: mint fény és az árnyék, kénytelenek mindig együtt maradni. Az önkényt azért kell egyértelmű korlátokkal akadályozni, mert az ember esendő, és akár a pokolba vezető legjobb szándékkal kikövezett úton is el lehet jutni hozzá. Az igazságosságba vetett hit által is, a hatékonyság bűvöletében is.”