„Az államnak (értsd a mindenkori kormánynak) semmi keresnivalója nincs az újságírók között. Az nem az ő terepe. Szerintem egyébként a művészet sem. Hogy ki kap Kossuth- vagy ilyen-olyan díjat mindig politikai ügy volt, de ez legyen a művészek problémája, ahogy mifelénk szokták mondani, azért sírjon az ő anyukájuk.
Le kéne már szoknunk arról, hogy csak az számítson embernek, akit »fentről« is elismernek. Kérdezzenek meg nyugodtan egy amerikai kollégát, mire vágyik inkább: június 4-én kezet rázni egy államtitkárral, vagy a Pulitzerre? Egy francia írót, hogy az Elysee-ben jattolna bárkivel, vagy kitenné a kandallójára a Goncourt-díjat? Az államnak igenis van feladata a sajtóban és a kultúrában. Előbbiben olyan jogi és politikai környezetet biztosítani, hogy a sajtó tehesse a dolgát. Utóbbiban pedig talán az, hogy ne lehetetlenítse el a pénzt nem termelő, ergo támogatásra szoruló alkotóműhelyek működését. Ennyi és nem több.
A többit intézze a szakma, a közönség. Egy ilyen országban Szaniszló vátesz ügye sem lenne ügy.”