Katasztrofális a hülyeség heroizálása

„Persze, mindig jó, hogy vannak, akik legalább a bajban segítenek, de azért nagyon fals az egész tálalása. Nem kéne úgy tenni, mintha természetes lenne nekivágni autóval egy ilyen hóviharnak, és az is természetes lenne, hogy ilyenkor működni fognak az autópályák, vagy majd úgyis kimentenek. Az egészben csak a hóvihar volt természetes, de a katasztrófa sokkal inkább emberi… hülyeség. Akik győzhetetlennek hiszik itt magukat, mert van egy szuppper autójuk, vagy mittudomén, azok mintha még ebből sem tanulnának. Ükapáink kinéztek az ablakon és nem indultak el lóval se, vagy ha mégis: számoltak azzal, hogy meg is fagyhatnak, de nem hőbörögtek és nem heroizálták a hülyeséget. Én sem vágtam neki, pedig a necces jégre is ki szoktam menni a Balatonon, de most orkán volt. Azoknak nem tűnt fel, akik elindultak kocsival? Még a házban sem tűnt biztonságosnak ez a két nap. A garázskaput kivágta és kettétörte a szél, az egyik zsalut is félig letépte. Azért érdekes ez a történet, mert tükröt tart, hogy a nagy többség mennyire nem érzi még mindig ennek a civilizációs komfortnak a sérülékenységét. Már egy nagyobbacska hóvihar is simán taccsra teszi… Mi lesz, ha nagyságrendekkel nagyobb erővel veszi vissza a természet azt, amiről azt hiszünk, hogy csak a mi életterünk? Mint valami komfort-dzsánkik, akik valóságot haluznak maguknak…, de tényleg. Közben a madarak egész jól röpködnek az orkánban. Na, az tényleg csodálatra méltó, ha tetszik: heroikus, bár kábé senkit nem érdekel.

Ja és a mesébe illő BM sms prímán illusztrálja, hogy a hatóságok ma globálisan milyen szinten kezelik a bajt: »Ne hagyja el a gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át másik gépjárműbe!« És ha ott is elfogy? Így megy tovább a végtelenségig? Ami azt illeti, nemcsak az egyéni életstratégiák nem igazodnak a valósághoz, a nagyobb közösségek sem állnak jobban. Mintha valami mai Kafka-novellából jött volna ez a BM sms...

A munka, vagy más »sürgős dolgunk« sem írhatná felül a valóságérzékünket - már ami maradt belőle a sok képernyőzés közben. Kórházba sem érdemes elindulni, ha közben elakadunk a hóban. Ez olyan mint a nyílt tengeren, de ott legalább többen ráéreznek, hogy nincs pardon: a víz az úr. Illetve a Természet. Mi legfeljebb a vendégei vagyunk - és nem kéne visszaélni a vendégszeretetével.”