Minden kézzel, lassan történik

„Minden ugyanúgy zajlik húsz éve?

Imre: Méretben, technológiában igen. Na jó, a kis kézi présünk fa kosarát fémre cseréltük, mert tisztábbra lehet mosni. A szőlőmunkában viszont naponta változnak a körülmények, mi pedig próbálunk alkalmazkodni és előre gondolkodni. 2010-ben például ez mentett meg minket. Sok-sok apró munkából, metszéstől a zöldmunkáig született valami nagy: tökéletesen érett, egészséges gyümölcs. Amikor metszek, Gyöngyi pedig a vesszőket szedi, már a következő év vesszője is ott van a szemem előtt és úgy alakítom a szőlőt. Mindent nagyon egyszerűen, nagyon tisztán, nagyon tudatosan csinálunk.

Milyen egy maximalista emberrel együtt dolgozni?

Gyöngyi: Szép és fárasztó. Szüretkor annyit kóstoljuk a szőlőt, hogy a végén az orvos szól – megint felment a cukrunk. Akik segítenek nekünk, sokszor fürtönként kiabálnak, hogy mehet-e a ládába az a fürt. Éjjel, ha nem csurog a prés és lazítani kell a törkölyön, kíméletlenül ébreszt Imi, mert mosogatás nélkül nem kerülhet vissza a présbe az anyag. Mivel minden kézzel, lassan történik, Imi fejben előre lejátssza az eseményeket én pedig követem.

Imre: Túloz a Gyöngyi. De csak kristálytiszta pincében készülhet jó bor, tiszta eszközökkel. Csak veszíthetnénk vele, ha lazítanánk. Eldöntöttük, hogy mi az a méret, amit ketten el tudunk vinni, mekkora az a bogyózó, amit ketten a présre tudunk emelni, mi az a hordó, amit együtt tökéletesen tisztára tudunk mosni és ettől nem térünk el. Annyira kicsi a szőlőterületünk, olyan kevés fürtöt szüretelünk, hogy nem engedhetjük meg magunknak a hiba lehetőségét. A feltételeket biztosítjuk, de nem avatkozunk be. Tényleg, mint a gyereknél. A bor is 9 hónapon át érik.”