Menni vagy maradni

„A legfontosabb,hogy mindig pozitívak maradjunk – ez pont megcáfolja a magyarokról alkotott, levakarhatatlan »pesszimista« sztereotípiát. Mégis a legtöbb migránsban felébred előbb-utóbb a hazatérés gondolata. A kivilágított Budai vár, a multikulti VII. kerület, a pacalpörkölt. A honvágy szintén egy heterogén attitűd, ugyanis nem mindegy, hogy a delikvensek külföldön születtek, huszonéves korukban tanulni mentek ki, vagy még később, már felnőtt fejjel indultak munkát vállalni. A megkérdezettek véleménye is ezt a sokszínűséget tükrözi – mindazok, akik Magyarországon születtek, és több év után döntöttek úgy, hogy hazatérnek, a magyar légkört hiányolták. Rövid és meggyőző beszámolókat olvashatunk a GyereHaza program honlapján – a megkérdezettek is a már említett budapesti panorámát, a családjukat, barátaikat hiányolták - itthon szerettek magyarok lenni. Akik gyerekként élhettek külföldön, nekik a hazatérés jóval nehezebb volt, mind a beilleszkedés, mind pedig az, hogy nem tudtak rögtön azonosulni a magyar valósággal.

Egyértelműen ki lehet jelenteni azt, hogy akik más országokban kipróbálhatták magukat szakterületükön, itthon a nyelvtudás mellett a szakmai tudást hasznosítva nagy előnyre tehetnek szert, de mindehhez a kitartás elengedhetetlen.  Külföldön boldogulni nem könnyebb – sőt, jóval több hegyet kell megmászni ahhoz, hogy elégedetten dőlhessünk hátra. Ha dacból dönt valaki az utazás mellett, könnyen kitolhat saját magával, merjünk inkább nagyot álmodni, merjünk kreatívak lenni – magyar módra. Ezeket nem feltétlen külföldről hozza az ember.”