Mindig csak az állam

„A szocializmus politikai berendezkedésének árnya pedig még mindig ott lebeg a magyar társadalom felett, ezért ha felelőst kell keresni – a bűnbakképzés, mint írtam, beindult – akkor az állam az elsők között van azok közül, amelyek célkeresztbe kerülnek. Így történhetett, hogy Pintér Sándor belügyminisztert és az ő télbiztosát találta meg a közvélemény azzal, hogy nem készültek fel eléggé, és nem reagáltak elég gyorsan a krízisre. Ez egyébként nyilvánvalóan jogos kritika, de mégis jellemző, hogy a saját felelősség nem igazán jut az emberek eszébe.

Pintér Sándor egyébként rá is érzett erre a jelenségre, de rosszul reagált: kijelentésével (»Felelőtlenül elindultak, nyári gumikkal elindultak és 5-10 méteres látótávolságnál olyan sebességgel haladtak, hogy képtelenek voltak megállni«) csak tovább szította a népharag tűzét. Pedig az igazán nagy hibájuk a tájékoztatás hiánya volt: mindenütt orrba-szájba kellett volna azt az üzenetet közvetíteni, hogy nem szabad útnak indulni. Emellett az autópályákat is le lehetett volna zárni időben.

És ha már mindenképp emberi felelőst szeretnénk találni, akkor azt mind a figyelmeztetések ellenére útnak indulók, mind az ítéletidőre fel nem készülő kormány tagjai között kell keresnünk. De valójában csak egyetlen igaz felelős van: az időjárás.

Amely már 1962-ben is ugyanígy lecsapott március 15-én, mégis túlélte a lakosság. A mostani felhajtást egyértelműen a széleskörű közösségi média-használat számlájára lehet írni, ugyanakkor enélkül nem lehetne kijavítani az állam fel nem készülése miatt kialakult helyzetet. Mert az az igazán csodálatos ebben az egész kialakult helyzetben, ahogy az állampolgárok összefogtak, segítik és mentik egymást, önzetlenül. Riszpekt.”