„Van valami a dán evezésben, ami miatt ilyen lenyűgöző eredményeket hoztok? Van valami folyamatos követelmény aminek meg kell feleljetek?
Nem, nincs semmi ilyen követelmény. Véleményem szerint az az ötlet, hogy ki kell harcoljad a helyed egy csapatban, nem ideális. Legalábbis hosszútávon nem. Szerintem az a helyes, ha folyamatosan keressük a fejlődést saját magunkban és a csapatban. Azt hiszem, az ideális környezet olyan, ahol van helye a hibáknak, és ahol kipróbálhatsz mindent anélkül hogy félnél, hogy esetleg kikerülsz a csapatból. Minden egységet elég korán kialakítunk már az év elején, és csak abban az esetben küldünk el valakit, ha úgy hisszük, hogy ebből hosszú távon profitál mindenki. Bárkinek lehetnek gyengébb időszakai, aminek nem kell változást okoznia a csapat felállásában.
Ez úgy hangzik, mintha helyt adnátok az egyéni törekvéseknek. Ha valaki többet vállal a kelleténél, akkor lehetősége van belátni a hibáit és végül nagyobb lesz a bizalom magában, a társakban és az edzőkben is.
Próbálunk olyan környezetet teremteni, ahol meg tudjuk beszélni, hogy mitől leszünk jobbak, nem pedig elhallgatjuk a gondjainkat. Én az edzésen történő sok versenyzés híve vagyok. A cél nem az, hogy legyőzzük egymást, hanem hogy motiváljuk magunkat a még keményebb munkára, és hogy újabb célokat tűzzünk ki. Ahelyett, hogy a csapatban levő pozíciódat mérlegelnéd, sokkal hasznosabb, ha a személyes fejlődésedre koncentrálsz. A legjobb evezősök között nagyon magas a belülről fakadó motiváció. Nem azért szállunk vízre, hogy az edzőinket elkápráztassuk, hanem hogy olimpiai érmeket nyerjünk.
A dán evezősöknek hosszú sportkarrierjük van általában. Milyen a válogatott programja? Hogyan ad lehetőséget a sportolóknak ilyen sokáig a keretben maradásra?
A többi evezésben sikeres országgal ellentétben, mi nem edzünk annyit. Mindenki nagyon közel lakik a válogatott központhoz, ami Bagsvaredben van, Koppenhága mellett. Ezekkel a feltételekkel, az evezés csak egy része az életünknek, mindenkinek van ideje polgári munkára, tanulásra, vagy a családjára. Én például 150 méterre lakom a bázistól a feleségemmel és a három gyerekemmel. Ez az ami igazán számít amikor 38 éves vagy, és azt mérlegeled, hogy neki kezdj-e még egy 4 éves olimpiai ciklusnak.