Nem vagyok sem gonosz, sem nagyképű

„Kétségtelen, hogy győzelmével megosztottá vált az internet. Sőt általam tisztelt emberek is ordenáré módon nyilatkoznak. Pedig ez csak játék.

A tisztelet olyan fogalom, amelyet én nehezen adok meg. Ezért is van az, hogy általában olyan embereket tisztelek, akik már meghaltak.

Kik azok? Írók, költők?

Nietzschét nagyon szeretem. Nálam ő az író, ő a fickó. És nem csak azért, mert azt mondta: zene nélkül az élet tévedés volna. Kedvenc költőm Villon. Az az irónia és az a fajta mocsok, amit ő megfogalmaz a költeményeiben, óriási! De szeretem Adyt és József Attilát, bár van, aki azt mondja, őket nem lehet egyszerre kedvelni. Csípem Kossuthot és a nagy magyar történelmi fazonokat.

Megmarad magának? Inkább legyen példakép eredeti figuraként, mint azok, akiket stylistok, menedzsmentek találnak ki.

Pedig azt hiszik, hogy engem is megcsinálnak. Azt olvastam, hogy én vagyok a legjobban kitalálva az egész mezőnyben, ez a sapka és a szemüveg. Ehhez azt fűzném hozzá, hogy sapka-szemüveg kombinációban mászkáltam Miskolcon, az avasi lakótelepen is három-négy évvel ezelőtt. Azért, mert nekem ez tetszik. (...)

Májusig minden szavába beleköthetnek a fanyalgók.

Most már meggondolom, hogy mit mondok. Mert az emberek kiforgatnak mindent. Nem vagyok sem gonosz, sem nagyképű. A csávó bemegy az utcáról, és megnyeri. Ez bizony sokakban kicsapta a biztosítékot. Az emberek nem szokták felvállalni a kis forradalmat. Nem én voltam a legrutinosabb, de a dal sokaknak tetszett. A televízióban egy csomó ultrajó emberrel ismerkedtem meg, akik jószívűek, szeretik a munkájukat, és nem érdemlik meg, hogy lehúzzák a műsorukat. Az senkit sem érdekelt, hogy közben továbbra is dolgoztam, tömegközlekedéssel jártam a munkahelyemre, egy tetoválómagazin szerkesztőségébe. A bulvármédia bizonyos »jó fejei« már zaklatják a családomat, a falumat, az ott lakó kedves embereket. Ossza el ezerrel mindenki, amit a következő napokban leírnak rólam.”