Az ország neve: halál

Ennyit lehet elérni értelmiség nélkül,kilóra megvett döntéshozókkal,maffiaérdekeket támogató törvényekkel,őrizetlen közpénzekkel,eszetlenül magas adókkal,méretlen teljesítményű közszolgákkal,túlburjánzott adminisztrációval,meritokráciát hírből sem ismerő,kormányzati káderpolitikával...

Csökken a népesség? Na és? A meglevők is nyomorognak, százezreknek nincs munkája.Hol van előírva, hogy egyre többen kell lennünk?

El kéne gondolkodni azon, hogyan lehet akár egy viszonylag kevés kreativitást igénylő munkahelyen helytállni, s közben háztartást, gyermeket, kicsi gyermeket is, ellátni.Nagyon nehezen, egyik helyen sem kiemelkedőt nyújtva. A gyermeket vállalók szinte koldusbotra jutnak nem vállaló kollégáik mellett.A jelenlegi Európában mindenütt a kétkeresős családmodell vált, a gazdag országokban nagyon vonzóvá, a szegényekben egyszerűen zord kényszerré. A reális német felméri korlátait, egyszerűen szeretne kényelmesen kellemesen élni ebben az egy db. életében, s kimondja, amit gondol, a jövőjét gyrmektelenül képzeli el. Az érzelmes magyar -mert minden érzelmi megfontolás a gyermekvállalásra ösztönöz- még nem tart itt, de mikor szembesül azzal, mennyivel nagyobb lakás kell a több gyermeknek, s az egyik szülő nem nagyon fog tudni dolgozni, sokan úgy döntenek, jobb a békesség, s a kevesebb gyermek, ha egyáltalán. A gyermek viszont közjószág, nélküle néhány évtizeden belül nemcsak a nyugdíjrendszer omlik össze. Az egészséges gyermek öröm forrás, vidámság. a felnevelése, taníttatása életcél, a társadalomnak el kell döntenie, mit akar, s beletörődni, h. mindennek ára van.

Mindig uoda jutunk: nem üzekedik a magyar. Talán a békemenetet új funkcióval kellene ellátni: lehetne egy bazi nagy gruppen. Hazafias kötelesség. Egy jobber nem tagadhatná meg! A libernyákok meg nyugodtan kihalhatnak...