A Partizán-interjú nyomán újból felütötte a fejét az arra vonatkozó vádaskodás, hogy eladtam magam
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
„Társadalmi konszenzust” egyetlen politikai erő sem tud hitelesen képviselni, mert ilyen konszenzus Magyarországon nincs.
„A negyedik alkotmánymódosítás ellenére sem lesz mostanság semmiféle kormánybuktatás. Hadd tegyem hozzá: ha lenne, magát a problémát az sem oldaná meg. Maga a probléma ugyanis nem az Orbán-kormány áldatlan tevékenysége: mindez csupán a probléma tünete. Ahhoz, hogy magát a problémát megoldjuk, egyezségre kéne jutnunk arról, hogy mi is az, de ez nem sikerülhet, mert nem is akarjuk, hiszen egymást, pontosabban a világnézeti ellenfelet tartjuk gondnak: a bajaink okozója pedig éppen ez. A jobboldal szerint a hagyomány- és családellenes, valamint a nemzeti függetlenséget kiárusító baloldal; míg a baloldal szerint a buta, demokráciaellenes, keleti és rasszista jobboldal a probléma. (Mindkét típusú vélekedést bőven lehet konkrét példákkal igazolni, de ez most más kérdés.)
A politikai csoporthoz tartozás élménye olyan erős mifelénk, hogy nemcsak az önálló gondolkodás igényét, hanem az egyéb, szerves közösségekhez való tartozást is felülírja – családok, barátságok, szerelmek, közösségek bomlanak fel a keserves vitában, hogy melyik politikus ártott többet az országnak. Egy következő politikai erő – ígérjen most bármit – szintén rabja lesz ennek a szituációnak, s egyben gerjesztője is lesz: választói azt várják tőle, hogy az ő eddig elnyomottnak gondolt eszményeiket érvényesítse az elnyomókkal szemben. És ha másként nem megy, természetesen erővel; persze, hogy másként nem megy, nem is mehet. Hangozzék bármi szépen, »társadalmi konszenzust« egyetlen politikai erő sem tud hitelesen képviselni, mert ilyen konszenzus Magyarországon nincs. Célok tekintetében a minimális megegyezés is hiányzik, sőt: a nyelv, amelyen értelmesen meg lehetne szólítani egymást, sem teremtődött meg. A szavak mást jelentenek ideát, és mást odaát.”