Ad absurdum, ha a katolikus egyház nem lenne egyház, akkor vélhetően a sok »jóakarója«, már perek sokaságát akasztotta volna a nyakába, mondván, hogy az »egyesület működési szabályzata« diszkriminatív a nőkkel, vagy a homoszexuálisokkal szemben. Egyházként belső szabályai, hittételei miatt ilyen állami beavatkozás veszélye nem (vagy legalábbis lényegesen kevésbé) fenyegeti. Hasonlóképp, nem kell az egyesületek (látszólagos?) demokratikus működését másolni mondjuk egy papi/vezetői kinevezés esetén. Azok a csoportok tehát, akiket az új törvény egyesületté sorolt vissza nem csak az anyagi támogatásukat vesztették el, hanem a belső életüket is nehezebben alakíthatják ízlésüknek, hagyományaiknak megfelelően.
A gond: a tisztességes eljárás hiánya
A problémát az Alkotmánybíróság abban látta, hogy fenyeget a veszély: a mai törvény alapján önkényesen lehet megtagadni az egyházi státuszt. A törvény ugyan tartalmaz egy passzust arról, hogy mely csoportból lehet egyház, de a döntést a politikusokra bízza. Ők saját belátásuk szerint állíthatják össze azt a listát, amely az egyházakat tartalmazza. Igazából maga a törvényi előfeltétel sem köti őket. Ha kellő számú képviselő úgy szavaz, akkor bármilyen szervezetből - mondjuk egy sportklubból - is lehet egyház, illetve egy a feltéteknek megfelelő szervezetet is visszautasíthatnak. Tévedésből, vagy tudatosan, rosszindulatból.”