Változni kell és változtatni

„A múlt politikai nemzedéke nem tud már szakítani azzal a gyakorlatával, hogy a kulcspozíciókba ne haverokat nevezzen ki, hanem mondjuk hozzáértő szakembereket. Magyarország nem oly távoli életében két nagy gazdasági konszolidáció történt. Az egyik a kiegyezés után Tisza Kálmán nevéhez fűződik, a másik Trianon után Bethlen István nevéhez. Mindkettőjüket a Jólét és Szabadság Demokrata Közösség megalakulása óta példaképének tekinti. Mindkét gazdasági konszolidációban alapvető szerepe volt a külföldi tőkének. A befektetők csak olyan országba mennek szívesen, ahol gyors és professzionális az adminisztráció, kiszámítható a környezet és az állam nem rablógazdálkodást folytat.

Másképpen fogalmazva a jólét itt kopogtat bármikor, ha megteremtjük hozzá a feltételeket. Amikor külföldi tőkéről beszélek ne keverjétek össze a piacot felvásárló külföldivel, lásd cukor ipar...

Nagyobb történelmi kataklizmákat követően is néhány év alatt talpra állt az ország, ha volt megfelelő vezetés és hit. Nem mondunk le arról, hogy belátható időn belül a magyarok számára is elérhető legyen az európai uniós átlagbér. Aki ezt nem tudja megvalósítani, nem alkalmas a feladatra. Márpedig a tavalyi 3 és fél százalékos reálbércsökkenéssel éppen az ellenkező irányba haladunk. Ez elfogadhatatlan. A jelenlegi kormánypártoknak gyakorlatilag egyetlen választási ígéretük volt. Nem lesz megszorítás. Egyetértettünk. És lett megszorítás. Ráadásul olyan nagyságú, amilyen rég nem volt. Lassan mondom, hogy mindenki értse.

Ez elfogadhatatlan. Változni kell és változtatni, ez a mi generációnk felelőssége, ahogy Angela Merkel német kancellár is erről beszélt most januárban.”