Bélák a falakon belül

„Viszont üstöllést demokratikusan megválasztották az őket egyedül legitim módon képviselő Hallgatói Önkormányzatot, aki felvette a legszebb ruháját, nyakkendőt is öltött, és harmadnap bejelentkezett a dékánhoz, egyenest az egyetem falai közé, ahová azonban – ügyesen kitalálta ezt – nem az utcáról, hanem a folyosó végén levő vécében töltött keserves éjszaka után magáról az egyetemről érkezett. Előadta a diákok mindenféle aggodalmát, sérelmét, hiányérzetét, hogy gondolja meg a dékán úr, tudna-e az egyetem falain belül valamiféle megoldást találni. Jó ember volt a dékán, meg is gondolta – nem egyszer, de háromszor –, mielőtt válaszolt volna (közben szórakozottan megbízásokat írt alá [nem magánemberként] az intézmény tudományos nimbuszának polírozására), majd széttárta a kezét: – Fiatalember, ezek a problémák nem az egyetemen belül keletkeztek, ne hozzuk be őket. És nyomatékkal kérem, ne is vigye ki őket. Ez az egyetem életében komoly gondot okoz, és nem visz el a megoldáshoz. De azt megígérhetem, hogy ha az államtitkár betéved a falak közé, szóba hozom neki, hogy aztán ő mit visz ki belőle, az az ő dolga.

Az államtitkár pedig ült a szobájában, és látta mindezt, és mosolygott, és roppant elégedett volt.”