A bizonyíték

„ – Elárulom, az a parancs, hogy szedjek össze rólad valami terhelőt, hogy a kirúgásodat a frakcióban meg lehessen magyarázni. Valamivel be kell fogni a szájukat. Bizonyíték kell.

– Tényleg? – kérdezte a volt cégvezető korántsem meglepetten. – Akkor hajrá. Nem fogsz találni semmit.

Erre a másik izzadni kezdett, s azt mondta, hogy neki muszáj találnia valamit. Muszáj, érti? Ezért arra kéri volt főnökét, hogy saját maga álljon elő valami aprósággal. Bármi jelentéktelen kis üggyel. Így elkerülhető a mélyfúrás, a kutakodás. S garantálható, hogy nagy disznóságok nem derülnek ki soha.

A volt cégvezető eltűnődött, majd bólintott.

– Jó – mondta. – Akkor elárulok valamit.

A másik előrehajolt, s feszülten várta a bizonyítékot. Erre az előd is közelebb hajolt, körülnézett, hogy nem hallja-e őket valaki, s azt suttogta:

– Mondd meg a fiúknak, hogy végig hazudtam nekik. Hiába a vezérük mániája, én igazából nem is szeretem a focit.

Majd az igazgató meghökkent arcát látva azonnal helyesbített:

– Illetve ne is. Ne azt mondd, hogy nem szeretem. Mondd azt, hogy halálosan unom. És mindig is untam. Elég lesz?”