Mélyen meg voltam győződve arról, hogy a hökösök a világ legnagyobb seggfejei.
„Tisztelt Elnök Úr! Kedves Ádám!
Én már azelőtt, hogy megismertem volna személyes történetét, tehát hogy HÖK-elnökként, úgyis mint tanulni vágyó diák, akit zavarnak ez irányú jogaiban, elment panaszkodni a rektor bácsihoz a hallgatói tüntetésekkel szimpatizáló oktatókra, és öntudatos kiállásában csöppet sem feszélyezte az, hogy legitimitása elnökként erősen kérdéses – maradjunk annyiban: megválasztásának módja hagy kívánni valót maga után –, is mélyen meg voltam győződve arról, hogy a hökösök a világ legnagyobb seggfejei.
Azután mindig elbizonytalanodtam kicsit, elszégyelltem magam, mert nem helyes előítéletesnek lenni.
Köszönöm Önnek, hogy bebizonyította: dehogynem.”
A Tisza Sziget elnevezésű eseményen elhangzott kijelentései nemcsak a demokratikus normák határait feszegetik, de egyben rámutatnak az egyetemi világ és a közélet közötti felelősségi határok súlyos problémáira is.
Helyzetjelentés három órával a posztom után, amelyben felhívtam figyelmet a tiszás propagandamédia hazugságaira.
Gyanútlan böngészés közben egyszer csak azon veheti észre magát az egyszeri internethasználó, hogy egy kétórás Castro-féle monológot hallgat a világrend liberális értelmezéséről.
Amúgy ez az egész nem lesz nagyon releváns, mert ahhoz ellenzéki győzelem kellene jövőre, amiről láthatóan csak Fleck, meg a vele egy gyékényen (haza)áruló közvéleményalakító-kutatók álmodoznak.
A jelenlegi trendek szerint a vevők többsége nem építkezni akar, hanem minél előbb költözni.
Júliusban a kormány felfüggesztette a migránsok menedékkérelmeinek befogadását.
