„Az Intézményfenntartó Központ 2013 január elsejétől közel 2700 iskola és 120 ezer pedagógus életének központi irányító szerve. Az iskolákban felmerülő kérdések megoldását ez a központi szerv hivatott megoldani 198 tankerületi igazgató segítségével. Hol itt a szubszidiaritás? A szubszidiaritás elve alapján az iskolákat a szülőkből és a pedagógusokból álló iskolai önkormányzatoknak, iskolaszékeknek kellene irányítaniuk állami támogatással, hiszen tevékenységükkel a közjót szolgálják. Ehelyett 2012 december végéig az önkormányzatok felügyelték az iskolákat, vagyis a szubszidiaritás korlátozottan érvényesült. A társadalom egy magasabb szervezeti szintje volt jogosult dönteni minden, az alacsonyabb szervezeti szinten felmerülő fontos kérdésben. Ennek következményeképpen az önkormányzatok nevezték ki az iskolaigazgatókat – akár a pedagógusok és az iskolaszékek tiltakozása ellenére is – , és minden, az adott önkormányzatot érintő forráselvonás, gazdálkodási kudarc, adósságcsapda, stb. közvetlenül éreztette hatását az önkormányzati kezelésben lévő iskolák életében. Most az önkormányzatoktól az iskolák az államhoz kerültek, tehát még magasabb szintre. Centralizáltabb rendszert egyetlen állam keretein belül nem lehet kitalálni.
A KDNP által propagált, felállított és vezetett Klebelsberg Intézményfenntartó Központ úgy viszonyul a szubszidiaritás elvéhez, mint a jelenlegi kereszténydemokrata oktatás-, kultúr- és valláspolitika Klebelsberg Kunó miniszter politikai örökségéhez. Tudniillik éppen az ellentéte annak.”