Növelje a gyónás nyitottságomat Isten kegyelmének befogadására

„Valóban kezd a gyónás eltűnni a hívő gyakorlatból?

A Ferenciek terén inkább többen sorakoznak a gyóntató székek előtt, mint korábban. Az átalakítások ellenére sem fogy a sor. Nagyhéten az egyetemi könyvtárnál végződik. Ez azonban nem jelenti, hogy Budapest megtért, inkább azt, hogy a világi paptestvérek nem gyóntatnak megfelelően és eleget.

Milyen hangsúlyt kapjon a gyakorló keresztény életben a gyónás?

Vasárnap mindenki tesz általános gyónást a mise elején, igeliturgiával megtámogatva, de sokan ezt kevésnek tartják, ugyanakkor mégsem szánják rá magukat arra, hogy belátogassanak a „dobozba”. Nem mindenki vállalja, hogy olyan hangulatot teremtsen, melyben a gyónó hite és őszintesége erősödik. Ez kell, az embernek éreznie kell, hogy a szabadsága növekszik. Fontos, hogy a gyónás a további előrehaladásban segítse. Akkor tölti be feladatát, ha a gyónó életén akar javítani. Nemegyszer hallom azt a mondatot, ennyi és ennyi éve nem gyóntam, mondják misére járó emberek. Keresik Istennel a kapcsolatot, de a gyónás kimarad. Nem mindig a hit erejéből cselekszik az ember, de mégis gyakorolja a jót. Ez pedig kedves Isten előtt. Ugyanakkor időnként a Jóisten előtt szóvá kell tennem, amit elkövettem, azt ki kell mondanom. Ez az első lépés, hogy őszinte és teljes bűnbánatot tudjak tartani.”