Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Nemcsak Kubatov „nagy-listák” vannak, hanem temérdek „kis-lista” is van az ál-civil szervezetek kezében, amelyek egyaránt alkalmasak a választási mozgósításra és a baloldal megfélemlítésére.
„A Fidesz hazug világában megtörtént a társadalmi vita teljes kiiktatása, először csak önálló képviselői indítványok és nemzeti konzultációk formájában, aztán az Országos Érdekegyeztető Tanács megszüntetése és ál-érdekképviseletek kialakítása következett. Ez már Mussolini »tökéletesen« megszervezett világa, amelyben a társadalmi tagoltság minden területét az állam felülről létrehozott, szervezett és irányított testületei »képviselik«. Az állami korporatizmus azt jelenti, hogy a fideszes hatalmi elit a lakájain keresztül is csak önmagával társalkodik. Álságos világban élünk, egyetlen »hivatalos« civil intézmény sem az, aminek látszik, és aminek hirdeti magát. Az állam bábáskodik az újonnan létrehozott szervezetei felett, kinevezi civilnek, vagy átkereszteli őket civilnek, esetleg álcázza őket civilnek. A leghírhedtebb anti-civil szerveződés persze a Civil Összefogás Fórum, a CÖF, ami valójában a »párt ökle«, hiszen erőszakos fellépéssel fenyeget minden valódi civil megmozdulást, többszörös állami segédlet és irányítás mellett.
Elég könnyű feladat lenne a Fidesz korporatista intézményeit sorra számba venni, s nem pusztán megbírálni, hanem nevetségessé téve delegitimálni, bár a baloldali sajtó kevéssé buzgólkodik ezen, inkább a nagypolitika sokkal látványosabb bírálatát kedveli. Pedig az elmúlt húsz év legnagyobb hibája – a demokrácia lényege és természete oldaláról tekintve – a részvételi demokrácia hiánya. Abban a bizonyos, sokat emlegetett húsz évben nyugati importból beszereztük és felépítettük a demokratikus intézményrendszert, legalábbis kívülről és messziről úgy látszott. De belülről és közelről egészen másképp festett a dolog, mert a formális demokrácia vastraverzei befejezetlenül maradtak a részvételi demokrácia belsőépítészei nélkül. A sokat emlegetett hasonlattal: a demokrácia épületébe nem költöztek be a lakók, és csupán a kiüresedett, tönkre-elitesedett képviseleti demokrácia jutott nekik. Nem csoda persze, hogy ez az állampolgárok nélküli és feletti demokrácia pocsékul működött, márpedig minden közvélemény-kutatás azt tanúsította, hogy az emberek nagyon elégedetlenek voltak az új demokratikus intézményrendszer működésével. A diákok most joggal írták fel városszerte a falakra: »Semmi döntést rólunk nélkülünk!« (…)
A következő választás legnagyobb veszélye a fideszes ál-civil szervezetek sikeres mozgósítása a »Mussolini-program«, az állami korporatizmus jegyében. Nemcsak Kubatov »nagy-listák« vannak, hanem temérdek »kis-lista« is van az ál-civil szervezetek kezében, amelyek egyaránt alkalmasak a választási mozgósításra és a baloldal megfélemlítésére. Ha nem nyitnak utat a demokratikus pártok a részvételi demokrácia felé a szervezeteikben és programjaikban, akkor reménytelenül indulnak neki a következő választásoknak.”