„Déjà vu, kiált fel a jámbor olvasó – és joggal. A fentihez hasonló cím alatt jelent már meg egy írás e folyóirat hasábjain jelen sorok szerzőjétől, az új Ptk. viszontagságos történetének egy korábbi válságos pillanatában.[1] Ismétli magát a történelem? Sajnos igen, ha nem is egyazon módon. Nem úgy, mint 2007-2008-ban,[2] ezúttal a Kormány elfogadta a szakmai bizottságok javaslatát, és változtatás nélkül nyújtotta be az Országgyűlésnek a Bizottsági Javaslatot.[3] Már a Parlament általános vitájában kirajzolódott azonban, hogy a kisebbik kormánypárt, a Kereszténydemokrata Néppárt hallani sem akar az élettársak családjogi státusának elismeréséről. Ez előrevetítette, hogy e társadalmilag kiemelkedő jelentőségű kérdéskörben aligha fogadják el változtatás nélkül a benyújtott tervezetet. Sajnos, ez a félelem beigazolódott, mert elvi alapon álló döntés helyett pártpolitikai kompromisszum született. Az ilyen törvényhozói aktusok ritkán állják ki a szakmaiság próbáját, amint az Alkotmánybíróság legújabb határozata is mutatja.[4] Ráadásul: az egyetlen komoly vitakérdés miatt az Országgyűlésnek nem sikerült tartania a Kormány eredeti tervét a törvény elfogadásának határidejéről, és így a 2014. január 1-jei hatálybalépés is el fog tolódni, ha a Kormány tartani kívánja az elengedhetetlenül szükséges minimum egyéves határidőt.
A módosító indítványok nyomán azután váratlanul – mondhatni: derült égből villámcsapásként – két másik magánjogi intézmény: a személyiségvédelem és a kötelesrész szabályozása is érzékeny változtatásokat szenvedett el. Az egész kódex szabályrendszeréhez képest a módosításokat mennyiségileg elhanyagolhatónak is tekinthetnénk, és ez a tény valóban örömteli a leendő Ptk. szempontjából. Az említett három témakörben elfogadott módosító javaslatok nyomán bekövetkezett változtatások minőségi súlya, mindenekelőtt az általuk kiváltott komoly alkotmányos problémák azonban nem engedik meg, hogy szó nélkül menjünk el mellettük. Ezért született ez az írás. (...)