Az elengedés megfelelő pillanata

„Hogyan alakult ki a te szerzeményeidben az, hogy az elektronikus zenét a shoegaze-műfajjal keresztezed?

Már egészen kisgyerek korom óta megvolt egy bizonyos zenei hangzás a fejemben és tudtam, hogy én azt egyszer ki szeretném szabadítani onnan. Ez majdhogynem szimfonikus zeneként és hömpölygő, sodró hangszerelésként szólalt meg bennem. Az elmúlt tizenöt évben lényegében ehhez a fejemben szóló hangzáshoz szeretnék egyre közelebb kerülni a megvalósított zenéimmel. Úgy is, hogy különböző műfajokkal kísérleteztem ebben a tizenöt évben. A kilencvenes évek második felében drum & bass-zenéket készítettem, ami nagyon jó volt arra, hogy megtanuljam, hogy a különböző felszerelések, zenekészítő berendezések hogyan működnek. Aztán, amikor a produkciós munkáról is egyre többet tudtam már, akkor váltottam az electronica, indietronica felé, és ekkor kezdtem a shoegaze-elemeket is belevinni a zenémbe. Ez a stílus sokkal nagyobb szabadságot adott a dalszerzés területén. Úgy érzem, hogy ezzel a most megjelent új lemezzel eljutottam egy következő fázisba – ez lehet a karrieremben a harmadik szakasz – most már nem hiszem, hogy a shoegaze-t bárki is emlegetné az új felvételeimmel kapcsolatban. Inkább egyszerűen csak azt valósítottam meg, és a jövőben is ez a célom, hogy az elképzeléseim alapján azt járjam körbe, hogy egy kortárs elektronikus lemeznek milyennek kellene lennie. Az elmúlt évem lényegében ezzel telt: megtalálni egy eredeti módját annak, hogy modern elektronikus zenét készítsek és persze hogy egyre közelebb kerüljek a fejemben megszólaló hangzáshoz.

Miután a kétezres évek elején elkészítetted saját neved az első igazán kiforrott elektronikus zenei lemezeidet csatlakoztál egy brit indie zenekarhoz, a Longview-hoz, aztán 2010-ben együttest váltottál és azóta a szintén indie/shoegaze zenét játszó Engineers tagja vagy. Először is miért csatlakoztál egy brit gitárzenekarhoz, és mit adott neked, hogy tagja lettél egy bandának?

Alapvetően természetesen tetszett a zene, amit a Longview játszott akkoriban, de tanulási céllal is csatlakoztam a zenekarhoz, mert zenészként egy társaság tagjaként egészen új kihívásokkal kell szembenézni. Kiszélesíti a horizontot, nem is kicsit. Jó volt megtanulni kompromisszumokat kötni, jó volt látni, hogy mások hogyan hallják azt a zenét, aminek az elkészítésében én is részes vagyok, de nem csak rajtam áll minden eleme. Azt tanultam, hogy nekem zenészként nagyon hasznos, hogy van egy terület, a szólókarrierem, amiben minden döntést én hozhatok meg, de ugyanakkor jó részese lenni valami kollektívebb élménynek, úgyhogy a másokkal közös projektek biztosan részét fogják képezni későbbi karrieremnek is. Arról nem is beszélve, hogy a közvetlen zenésztársak mennyi új ötletet adnak és mennyi mindent tudok tőlük tanulni.”