13. havi nyugdíj, avagy a nemzedéki szolidaritás felmondása

„Miközben a rövid távú politikai hozadék okán a Fidesz komolyan is gondolhatja a dolgot, két dolgot mérlegelnie kellene. Olyan dolgokat, amelyekkel eddig nem igazán foglalkoztak:

1. Rövid távú problémája lehet a Fidesznek, hogy ha bevezeti a 13. havi nyugdíjat és megnyeri a 2014-es választást, mit tud ezzel csinálni utána? Négy évig fizeti, és ennek érdekében lelakja a teljes oktatásügyet meg amit még kell? Vagy visszakozik, mint amit próbál december - valójában már 2011 - óta tandíjügyben, és virít megint valami látványosat 2018-ban? Persze ezzel ráérnek 2014 májusban foglalkozni ha nyernek, tehát most nem szempont. Ha meg nem nyernek, legyen ez a következő kormány gondja.

2. A másik gond elvi és strukturális, az előzőnél sokkal súlyosabb. Miközben az ország súlyos nemmegszorításokat kénytelen elviselni, ezek kapcsán elveszítve növekedési potenciálját, az öregségi nyugdíjak - mértéküktől függetlenül, tehát az átlagjövedelmet meghaladók is! - reálértékének megőrzése töretlen. A demográfiai folyamatok és a gyorsuló elvándorlás mind arra mutat, hogy a mai aktívak, különösen a fiatalok nemhogy a mai szintet megközelítő nyugellátásban nem reménykedhetnek idehaza, de örülhetnek, ha valamit kapnak - vagy mert nem fog jutni, vagy pedig addig tolódik ki a nyugdíjkorhatár, amit már érdemi tömegek nem érnek meg. Az ő mostani, teljes életúton összegzett befizetéseiknek - amelyekből a mai nyugdíjakat fizeti az állam - várhatóan töredékét fogják megkapni. Ez már önmagában felveti, hogy a nemzedékek közt kellene egyfajta megállapodás, hiszen a mai nyugdíjasok e piramisjáték haszonélvezői - a következő generációk, de elsősorban a mai gyerekek, az ő unokáik (már akinek van!) rovására. Aki ezt tovább srófolja - esetünkben a Fidesz, de a szocialisták ezirányú zsigeri hajlamában se kételkedjünk - az gyakorlatilag nyugdíjaspárttá válik.”